Farkas Arnold Levente 

A képzelet pedagógiája

 

Vannak azok a címek, amelyek felkiáltójelre végződnek. Nevelj jedit![1] Ez például annak a könyvnek a címe, amelynek A képzelet pedagógiája az alcíme. A kötet utószava szerint, amelyet a szerkesztő, Nagy Ádám jegyez, a cím afféle főhajtás Polgár László Nevelj zsenit! című könyve előtt. Az a könyv tehát, amelyet az olvasó szíves figyelmébe ajánlok, nevelési, oktatási kérdéseket feszeget. Teszi ezt úgy, hogy képzeletbeli világok, sci-fi, fantasy és horror univerzumok oktatási intézményeit és pedagógiai módszereit elemzi. A képzelet azonban a valóság része marad. „Az iskolának olyan helynek kell lennie, ahol nincsenek vesztesek.”[2] Ki gondolná, hogy ez a mondat egy olyan tanulmányból származik, amely Stephen King Az című regényén keresztül mutat rá az iskolai és a társadalmi erőszak kapcsolatára? „A társaink tesznek minket áldozattá, de elkövetővé is.”[3]

A nyelv fintora, hogy a társadalom szó szótöve a társ. Sartre szerint a pokol a többi ember. „Pedig az ember természetét tekintve társas lény.”[4] Az iskola maga a társadalom. Az iskolával pedig valami baj van, hiszen baj van a társadalommal is, a társakkal, a többi emberrel.[5] A gyerekek metaforája szerint az iskola börtön, ahol a tanárok a börtönőrök, ők maguk pedig csak rabok lehetnek. Már Tolsztoj is így látta a helyzetet. „A gyerekek beszélgetése, mozgása, vidámsága, amely elengedhetetlen feltétele a tanulásnak, zavarja a tanárt, és ezért az iskola a kérdések börtöne, ahol a beszélgetés és a mozgás tilos.”[6]

Azt hiszem, túl sokat időztem ennél a Stephen Kingről szóló tanulmánynál, amely csak egy a kötetben fellelhető kilenc közül. Csupán ez az egy foglalkozik a horrorral. A horror pedig félelmet jelent.

Bruno Bettelheim szerint egyedül a mesén keresztül juthatunk el a valósághoz. Gondoljunk csak Jézus példabeszédeire. Spiró György is aláhúzza ezt a gondolatot. „A mese a mi egyetlen csápunk a valóság felé.”[7] A kötet többi nyolc tanulmánya is ezt teszi, képzeletbeli univerzumokon keresztül mesélheti bele magát az olvasó a valóságba.

Az első tanulmány azt vizsgálja, milyen a viszony mester és tanítvány között a Star Wars világában és a Trónok harcában.[8] A második és a harmadik tanulmány sci-fi filmeken keresztül szembesít oktatásetikai kérdésekkel, az egyik a Csillagközi invázió világába repít, a másik a Star Trek-univerzumba.[1] A negyedik tanulmány az X-Men filmek ürügyén olyan témákat érint, mint tehetség és tehetséggondozás, másság és társadalom, szerzett képességek és öröklött körülmények. „Az igazság az, hogy tehetségeseket tanítani legalább olyan nehéz, mint a lassú tanulókat, ha ugyan nem nehezebb.”[2] A pszichológusnak alighanem igaza van. „Oláh Ibolya énekzsenije a gyermekvédelmi rendszer megfelelő működése nélkül sosem derült volna ki, és Xavier nélkül Logan is megmaradt volna kocsmai bunyósnak, Mystique pedig csavargónak.”[3] Oláh Ibolya és Logan egyetlen mondatban, ugyanabban a mondatban, zseniális! A tehetség mint mutáció. Ezzel a mondattal valóság és képzelet metszéspontjához érkeztünk. „A téves eszmék sokasága rendszerré összeállva hozza létre a kollektív tudatot, magát a társadalmiságot.”[4]

A pokol a többi ember.

Már Weöres Sándor is azt írja A teljesség felében, hogy társadalmunk hazugságalapú. „A rögeszmék és indulatok zűrzavarában emberevő bálvány lett a közösség, nemzet, faj, nép, otthon, közbiztonság, kötelesség, határaink megvédése, életszínvonalunk emelése, kultúránk terjesztése.”[5] Az ember tragédiája Rilke szerint abban áll, hogy elfedjük a tényekkel a valóságot.[6] Mi az igazság, teszi fel a kérdést a helytartó Jézusnak, az evangélium nyelvében pedig ugyanaz a szó jelöli az igazságot és a valóságot. „Ilyen értelemben ezek a tehetségek más területeken hátrányos helyzetűnek minősülnek, és felzárkóztatásra szorulnak.”[7] Mert mindenki másként más.[8]

Kilenc tanulmányból három a Roxfort pedagógiájával foglalkozik. A lelkiismeretem tiszta, mert nem neveljük a gyerekeket erőszakra.[9] Vajon elmondhatja-e ezt tiszta lelkiismerettel az a szülő, aki Harry Potter és Voldemort történetével ismerteti meg gyermekeit? „A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.”[10] Ezt a tagadhatatlanul bölcs mondatot az iskola igazgatója mondja a szemüveges varázslónövendéknek. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk.[11] Megint az iskola társadalomformáló szerepéhez érkeztünk. Ez így van Roxfortban is.[12] Szerettem volna jó könyvajánlót írni egy jó könyvről.[13]

 

Nevelj jedit! (szerk. Nagy Ádám), Athenaeum, 2018., 350 oldal, 3699 Ft