Limpár Ildikó
Polcokról szívekbe
Gyakran mondjuk, hogy egy igazán jó történet, egy könyv kalandra hív, és olyan tájakra, fantáziavidékekre enged belépést, amellyel kitágul a világunk. Sokszorosan így van ez olyan kötetek esetében, ahol sokféle történeteket kapunk összegyűjtve, mint Zalka Csenge Virág Varjúherceg című mesekönyvében, amelynek erőssége, hogy ismeretlen-ismerős tájak felé irányítja bárkájában ülő olvasóját: a világ számos pontjáról gyűjtött mesék szerepelnek válogatásában, mégis megadja a felismerés, az „ez valahonnan nekem már ismerős” érzés heuréka-pillanatát, örömét. Mint minden eddig megjelent mesekönyve, ez is nagyon világos koncepciót követ: nem egyszerűen arra törekszik, hogy egzotikus meséket adjon olvasói kezébe, hanem arra, hogy már ismert mesék távoli variációit mutassa be, így valahányszor felismerjük a kapcsolódási pontokat az éppen olvasott és már korábban ismert meséink között, egészen új olvasási élménnyel gazdagodunk.
A szerző tehát nem csupán kalandozni, hanem játszani is hív. A játék lényege, hogy a mesében meglásd a kérdést, és felfedezd a választ. Felismered-e a más mesékre jellemző főbb motívumokat, fordulatokat, jellegzetességeket? És aztán: látod-e, hogy a számodra messzi, ismeretlen világ nem is annyira távoli és idegen? Látod-e, hogy a mesék olyanok, mint az emberi csontváz: felismerhetően mutatják, hogy hasonlóak vagyunk kialakult történelmünk, kulturális különbségeink ellenére, és csak kicsit a felszín alá kell nézni, hogy meglássuk, mennyire összetartozunk? Látod-e, hogy a történeteken keresztül vezet az út a másik megismeréséhez?
A játékot a mesék után található, rövid jegyzetanyag segíti. Ezek az egy bekezdésnyi szövegek minden esetben elárulják, melyik mesére emlékeztethet minket a kötetben szereplő változat, ráadásul betekintést nyújtanak egy kicsit a mesemondó szerző munkájába, amikor elárulják, honnan származik a mese ezen variációja, milyen kategóriába tartoznak ezek a mesék, kitől kellett engedélyt szerezni ahhoz, hogy bekerülhessen a mese a magyarországi kiadványba. Bár nagyon rövidek, lényegre törőek ezek a jegyzetek, és elsősorban a felnőtt olvasónak szólnak, fontos részét képezik a kötetnek: elmélyítik azt a tudást, amelyet az olvasó a mese megismerésével szerzett, hiszen megerősíti az ismert történetekhez fűződő kapcsolatot, újra és újra rámutat arra, hogy a mesék kategorizálhatók a motívumaik alapján, tehát nagyon sok „rokon” mese létezik, és némi mesemondó-becsületet is tanulhatunk, hiszen kiderül, hogy a mesemondó mindig elismeri azok munkáját, akik az adott mesét a szélesebb közönség elé tárták korábban, és az ő engedélyükkel adja tovább a mesét másoknak.
Viszont mielőtt még bárki azt hinné, hogy a Varjúhercegben olyan mesevariációkat olvashatunk, amelyek kicsit eltérnek ugyan az általunk ismerttől, de tulajdonképpen „ugyanolyanok”, mint amiket már gyerekkorunkban kívülről fújtunk, mindenkit szeretnék biztosítani arról, hogy a mesék varázsa részben épp az újdonságukból adódik. Mert bár egyes motívumok felismerhetőek maradnak, az, hogy melyik kultúrából származik a történet, meghatározza egy szöveg jellegzetességeit, és bizonyos részletek megváltozása döntő módon befolyásolhatja a mese tartalmát. Jó példa erre mindjárt az első mese, amely igen erős kezdés, hiszen ki ne ismerné Piroska történetét. De vajon Piroska-e Piroska, ha nem is piros köpenyt visel, hanem arany színűt? És mi történik akkor, ha azért arany a köpeny, mert varázserővel bír? A válaszokat nem árulom el itt – de esküszöm, megéri utánajárni! Nagyon sok mese tartogat igazi meglepetést – például olyan Hamupipőke-típusú mesét, amelynek a főszereplője fiú, vagy ördög szereplőt, amely a magyar népmesék kedvelt alakja, de mivel itt louisianai gyökerekkel rendelkezik, az ördög sem egészen olyan benne, mint amilyennek a magyar mesékben szoktuk látni, és akkor a mesében felbukkanó, segítő aligátorról még nem is beszéltem. De nemcsak másságukban érdekesek ezek a történetek; mint a jó mesék általában, ezek is igazán szemléletformálóak. Fontos szempont volt a válogatásnál, hogy a mesék egyértelműen hangsúlyozzák a szeretet, a kedvesség és a leleményesség univerzális értékeit; arányosan kapnak főszerepet lányok és fiúk, és a sokszor patriarchális szemléletet tükröző mesékkel szemben ebben a kötetben a lányok is tevékeny, aktív formálói tudnak lenni sorsuknak, ami egy igen fontos üzenet fiúknak, lányoknak egyaránt.
Mint mindig, most is minőségi válogatást kapunk a szerzőtől, és mivel ez egy sorozat része, ugyanaz a nagyon igényes megjelenés – keménykötésben, Herbszt László fantasztikus illusztrációival – jellemzi, mint az első két olyan kötetet, amelyet a Móra Kiadó hozott ki Zalka Csenge Virág munkái közül. Csodásan mutatnak együtt a polcon, külön öröm, hogy ezúttal férfi szereplő került a címlapra, ezzel is mutatva, hogy ezek a mesék mindkét nemhez egyaránt szólnak – de a kötetek legfontosabb része nem a polcokra kerül majd, hanem a szívekbe.
Zalka Csenge Virág: A Varjúherceg. Móra Kiadó, 2021., 208 oldal, 3999 Ft.
