Olvasónapló

2517060.jpg

 

Farkas Gábor

Immanens egyszerűség

 

Mesterházi Mónika ötödik vers-kötetének tárgya a halál-tudat, ha úgy tetszik, az emberbe oltott ontológiai eredetű végesség-tudat, és az abból fakadó mentális félelem-folyamatok tükröztetése. A költő szűkszavúsága, személyessége mellett is nagyfokú tárgyiassága ebben a könyvben is meghatározó. Ha Mesterházi Mónika közöl, súllyal teszi, mutatja ezt az is, hogy verset utoljára 2007-ben publikált kötetben, és akkor is az újabb darabok mellett válogatott gyűjtemény alkotta könyve nagy részét (Sors bona. Új és válogatott versek. Osiris, Bp., 2007.). Azóta 2019-ben esszéit fűzte kötetbe a miskolci Műút Kiadó (Evidenciák. Esszék versekről és költőkről. Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2019.), most pedig a Magvető Időmérték című sorozatának harmincharmadik darabjaként jelent meg a Nem félek című kötet. A kiadó mottója szerint a sorozatot „időtálló, mértékadó verseskötetek” alkotják mind a magyar, mind a világirodalomból.

A szerző a kötetet a 2018-ban 91 évesen elhunyt költőnőnek és szerkesztőnek, Márványi Juditnak dedikálta, egyben rá emlékezik könyvének címadó versében is. A megrendítő, de egyben nagyon személyes hangvételű költeményben a beteg költőtárs a vers lírai énjének (beszélőjének) pszichés tükre, vagyis a mű elképzelt dialógusa a beteggel önmegszólítássá avanzsálódik, megragadva mindazt a félelmet és gyászt, amely az egyén végesség-tudatában realizálható.

Mesterházi Mónika a kötet verseiben Márványi Judit mellett megszólít más kortársakat is – élőket és holtakat egyaránt (Lázár Júlia, Lator László, Szabó T. Anna, Tandori Dezső) –, mindvégig fókuszban tartva tárgyát: viszonyulását az elmúláshoz. Ezekkel a versekkel témájában összefüggő, mégis némiképp tőlük eltérő alkotás az Elmozdított tanúm, amelyet a szerző édesanyja emlékére írt. A versben a gyászt a személyesség és pátosz, a megrendültség és prózai egyszerűség nyelvi megformáltságának keveredése teszi hitelessé.

           

A könyv egy másik pólusát jelentik az aktuális társadalmi problémákra reflektáló költemények, mint az ERROR, amelyet a Vörösmarty Előszó című művét megidéző intertextualitás tesz izgalmassá a befogadó számára, vagy a tatárszentgyörgyi roma-gyilkosságokat középpontba állító, szociálpszichológiai problémákat megfogalmazó Magyarország 2008-ban című vers.

Mesterházi Mónika legújabb könyve valóban mértékadó abban a tekintetben is, hogy a halált úgy „fogalmazza” az ember mindennapjainak részévé, hogy egyszerűsége mégis felemelő és kellően személyes, ezáltal átélhető, feldolgozható tárggyá emeli a gyászt.

 

Mesterházi Mónika: Nem félek. Magvető Kiadó, 2021., 126 oldal, 1999 Ft


 

Főoldal

2021. október 05.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Ecsédi Orsolya novelláiEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png