Vörös Viktória
„Többmanuálos hangszerekenˮ játszani
„A csodálkozás egy rés, amibe bele lehet csúsztatni a lábat.ˮ Metaforikus jelentés kapcsolódik össze az érzéki léttapasztalással Szvoren Edina ötödik novelláskötetében. A kötetcímadó elbeszélés a kettősség okait a csodálkozás megélésének különböző szintjeivel írja körül. A baráti társaság összejövetelei során alkalmazott klisék kiüresítették a csodálkozás tartalmát („Ha Krisztus manapság jönne el közénk, a keresztfán nem meghalnia kéne, hanem csodálkoznia.ˮ), míg a valódi rácsodálkozást csak ritka és váratlan élmény válthatja ki. Ez sokszor rejtve marad, mivel nem lepleződik le az észlelő („Nem sejtik, mi zajlik bennem.ˮ), ugyanakkor a többiekre is hatással van: „átsuhan arcukon egy másfajta élet árnyaˮ. Ennek a másfajta életnek a történeteit olvashatjuk a könyvben.
Szándékolt, az egypercesekre emlékeztető töredezettség teszi lehetővé, hogy e szerkezetében, hangnemében, tematikájában szerteágazó novelláskötet első huszonkilenc „etűdje” szimfonikus hangzást hozzon létre. Az Ohrwurm („fülbemászó dallam”)-jegyzeteknek nevezett novellákban ritmikusan komponált motívumok fűzik össze a szövegegységeket. Ezek legtöbbször tárgyakat, helyeket jelölnek – némelyik bizarr, mint a beregi barokk templomban talált szenzációs lelet, egy kőolajfinomító, máskor érzéki-naturális-groteszk, mint a Kútba esett című novellában (meggymaggal „megetettem a kutat”, „Hűtötte a talpamat a kút lehelete.ˮ, „Azt gondoltam, ha magasabb volnék, belekakálhatnék a kútba.”), másutt vallomásos-ars poétikus, mint a kafkai Gregor szobájában a családtagok vitájának záró mondata: „…valahányszor könyvet veszek a kezembe, hogy kikapcsolódjak, és magam elé kell képzelnem annak a Gregornak a szobáját, én a gyerekkori szobámat látom magam előtt.”
Ezek a „fülbemászó dallamokˮ vezetik be az olvasót a banális hétköznapok fölé emelt érzékek iskolájába, hogy újra tanuljon csodálkozni, álmodni, hallani vagy akár felkiáltani a félig rejtve maradó, elidegenítő nevet viselő novellaszereplőkkel és az alakját, viszonyrendszerét folyamatosan változtató narrátorral. A Részegen elolvasott könyvek hőse, a borozgatás közben olvasó Nővér Andor (!) elárulja annak titkát, hogyan hangzanak fejében az olvasottak, miközben a „borközi bódulatˮ számos következményét éli meg. A novellaszereplők egy másik típusa, a főhős által lekezelt lapozó, akivel „az (olvasó) érdekei nem esnek tökéletesen egybeˮ. A Lópánik a lovak megriadásainak regestruma, megannyi változatával a végletes érzelmeknek és azok egészen a történelmi paraboláig eljutó hatásának. A Függönyökkel érvel tárgy és emberi sors, a Jurk-szindróma név és test (betegség) kivételes kapcsolatát bontja ki.
A másképpen látott élet szeleteiből egy humánus elvek alapján működő világ képe rajzolódik ki, olyan szépségekkel és esendőségekkel, amelyek nyelvi regisztere változatos, az olvasótól gyakran nem kis befogadói-értelmezői munkát kívánva. Az egyik leginkább enigmaszerű novella a Kék, zöld és sárga, melyben csak a színek nevei és a hozzájuk kapcsolt szállítóeszköz (funikulár) zöreje, a tenger hullámverése, illetve az emberi exklamáció kombinálódnak álomszerűen. Ebből a futamból bomlik ki a következő aforisztikus mondat: „Emberi kiáltások nem fordíthatók át hullámveréssé vagy funikulárrá, a szavak, úgy látszik, az álom túlsó mezsgyéin is csak szavak maradnak.ˮ
A novellák költőisége a profán szöveghelyek között gyakran felizzik: „Az üres égnek súlya van.”, „hűvös levegőnyelv kúszott a völgy felé”, „Izgatott, hogy a föld nyitva van.”, „az olvasó emberek teremtenek maguk körül csöndet”.
A kötet Hét novella című, hosszabb elbeszéléseket tartalmazó záró része a 80-as évek lengyel és magyar hétköznapjaiba vezet el, a tengerpart, a kantin, de leginkább a család zárt világába, ahol a groteszk sorsok az élet apró mozzanataiban nyerik el önazonos létformájukat.
Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról. Magvető Kiadó, Budapest, 2021., 249 oldal, 3499 Ft
