Olvasónapló

6176772_5.jpg

 

Papp Attila

 Eget építeni pokolra

 

„Van valami ezekben a versekben, ami a hétköznapiságon túl fájó nosztalgiát ébreszt”, írja Kemény István a borítóbelsőn. Poós Zoltán kötete a természeti tájak és a lélek vidékének finom ötvözete. Ha vannak emlékeink, nyomot hagyunk a világban, s a veszteség után is találhatunk kapaszkodót. A magány kegye pedig az emlékezés.

Az olvasás közbeni szünetekben végig azon gondolkodtam, hogy ez a kötet különösen fontos: egyáltalán nem nagyzol, alkotóeleme az emlékezés fontossága. „Arra laktak apámék, a Szűk utcában… / ’42-ben kiöntött a folyó, téglákat raktak az ágy lábai alá. / ’44-ben tank döntötte le a sarki ház vályogkerítését – szánkódomb / lett azután, hogy véget ért a háború.” (Reggel utca) Nem dacol a múlttal, sőt merészen megmutatja azt, a régi vidéki életen keresztül a jelenkorig kalauzol. Ezek a villanások azonban nem csak egy család tragédiáját vonultatják fel, s nem is csupán egy apa elvesztését – Poós képi világa ennél sokkal tágabb: hétköznapi történéseket látunk, könnyedén beléjük képzelhetjük magunkat, hiszen ismerős a szomorúságuk. De mégsem sanyargat, érzékenysége, líraisága kifinomult ellensúly. A végtelen című vers kétségkívül erre erősít rá: „Aki hozzáér a végtelenhez, az / minden porszemen osztozik az égiekkel.”

A szövegek lépcsőzetesen építik fel a sorsát elfogadó lírai ént, ide kapcsolható, ahogy az emlékek között bolyongó férfi felidézi az apjával való viszonyát. Ezek az epizódok a hétköznapiságuk ellenére élesek, Poós versnyelve ezekben mutatkozik meg igazán. Az egyszerű képekhez társított jelentés megrendítő: „Az élet tárgyról tárgyra felragyog. / Ő nincs itthon, szondával az orrában / a kórházban fekszik.” (Műhely) Vagy ahogy a Darálásban olvashatjuk: „A daráló motorja úgy zúgott, / mintha földrengés kezdődne. / Adagolójába kukoricát öntöttünk. / A rák is így darálja le a férfit. / Egy langyos zsák marad.”

Több vers is megidézi az apa betegségét, halálát, majd a gyász folyamatát. Mindezek közül talán a Mélységi ellenőrzés a legerősebb, ezeknek a soroknak egy az egyben a belső kétségbeesés a megszólaltatójuk: „Nincs hozzáférés égi örömökhöz, / csak az esti fénysor marad / és a salakból kicsírázó gyász”. A hiány ott feszeng a sorok között, ez a létezés véglegességét teszi láthatóbbá: nincs olyan, hogy állandóság, van viszont fölöttünk álló, megmagyarázhatatlan hatalom, melynek működésébe lehetetlen beleavatkozni. A verseskönyv alaphangulatát, a mindent átitató sejtelmességet már a borítón látható felhő is tükrözi a maga ormótlan formájával, ahogy a kivehetetlen táj felett – akár egy végzetes robbanás füstje – kavarog. Szépen beszél arról is, hogy tulajdonképpen mindent az ember címkéz fel, a tárgyakra, bútorokra nem hat az ítélet, csupán emlékeket kapcsolunk hozzájuk, a múltunk marad közöttük. „A szoba változatlan marad mindaddig, míg meg nem semmisül. / A bútorok, a képek, de még a festés is csak rátelepszik a padlóra, / a falakra. Nem hat rá bírálat, imádat: mindig ugyanaz marad.” (A szoba)

A felhő, amelyről nem tudott az ég melankolikus szövegei a fájdalmon túl a reménykedő lírai én törekvéseivel operálnak. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a sorsával megbékélő férfi végül „eget építsen pokolra”.

 

Poós Zoltán: A felhő, amelyről nem tudott az ég. Pesti Kalligram Kft., 2020. 120 oldal, 2990 Ft


 

Főoldal

 

2020. december 28.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Múltbéli járványokrólErdész Ádám: Oly távol vagy, hazám…
Húsvét utáni tormaság A múzeumok új barátja (III.)
Nádasdy Ádám verseiDrávucz Zsolt: Képeslapok Győri László verseiSimon Adri–Zsille Gábor: Rollertime
Molnár Lajos: Jó KaresznekKötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincéből
Zalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA