Olvasónapló

 

6711463_5.jpg

 

Limpár Ildikó

Halálnak halálával halsz – vagy élsz

 

A Mexikóban született és nevelkedett Silvia Moreno-Garcia jelenleg Kanadában él, és neve igen jól cseng a tengerentúlon: novellistaként, regényíróként és szerkesztőként egyaránt számontartják a fantasy és weird irodalom olvasói, kritikusai. A World Fantasy- és Copper Cylinder-díjas szerző első olyan műve, amelyet magyarul is olvashatunk, a Jádeisten, árnyisten egy különleges, egzotikus utazásra invitálja az olvasót.

Ez a regény egy alapvetően háromrétegű utazást bont ki: tekinthető felnövéstörténetnek, amelyben a női szereplő belső utazását, karakterfejlődését követhetjük; ez vegyül egy olyan időutazással, amely eltávolít saját jelenünktől, hiszen Mexikóba érkezünk, az 1920-as évek végén, vagyis majd száz évet megyünk vissza az időben; és még ennél is hangsúlyosabb, hogy a történelmi utazást átitatja a mitologikus idő, és a történelmi helyszín át-átcsúszik a maja mitológia elfeledettnek hitt terébe, amely egyre erősebbé válik a történet során. Ez a hármas történetszövés jól működő, varázslatos egységet hoz létre. A főszereplő, Casiopea karaktere a történelmi kontextusból érthető meg teljesen, hiszen bár sok tekintetben modern, erős karakter, gondolkodásmódját meghatározza a környezet, amelyben felnőtt – a patriarchális rendszertől kezdve a mexikói katolicizmuson át az 1920-as évek vidéki értékrendjéig bezárólag. Viszont karakterfejlődését, a családi elnyomásból való kiszakadását egy misztikus esemény hozza működésbe: Hun-Kamé, a testvére által lefejezett és bebörtönzött alvilági isten feltámadása. A véletlenszerű esemény összekapcsolja Casiopeát az isteni lénnyel, és amíg közös utazásuk tart, egymásra vannak utalva; ám míg a lány célja az, hogy új életet kezdhessen, és ne úgy éljen, mint eddig, társa azért küzd, hogy visszakapja régi énjét: elrejtett testrészeit, misztikus erejét, és nem utolsósorban elveszített hatalmát, birodalmát. A nagy kérdés: mi jó sülhet ki egy ilyen közös utazásból?

Profilk__p.jpg

Limpár Ildikó

 

Miután a lány sorsa egy halálistenével fonódott egybe, és az isten úgymond az ő emberi erejéből táplálkozik, míg kénytelen a középső világot – vagyis az élők földi világát – járnia, nagyon úgy tűnik, hogy Casiopea megkapja az igen vágyott változást, de ez nem feltétlenül jelent új életet: míg az isten egyre emberszerűbbé válik a lány életerejének köszönhetően, Casiopea egyre közelebb kerül mind a halálistenhez, mind pedig birodalmához. Ez a felállás eredetileg igencsak emlékeztet a 2000-es évek Alkonyat-szériájának jól bevált forgatókönyvére, és nagyon szerettem volna, hogy ne egy olyan klisés történetet kapjunk, amelyben a lány beleszeret a halálba, mert az olyan jóképű (igen, az), olyan más, szuper képességekkel felruházott (hát persze, hiszen isten), de azért egy egyszerű lány segítségére/szerelmére/áldozatára van szükség, hogy ő boldogan élhessen végre társsal az oldalán az idők végezetéig (ami persze feltételezi a lány vámpírrá, akarom mondani, valamiféle halálistennővé válását). Örömmel jelentem, hogy a félelmeim alaptalannak bizonyultak e tekintetben (persze nem árulom el, mi a regény vége – mindenki járjon utána, megéri), és meggyőződésem, hogy igazából a regény befejező, a mitikus maja túlvilágon játszódó jelenetei repítették a regényt egészen a 2019-es Nebula-díj shortlistjéig.

A magyar kiadás tetszetős, jó kézbe fogni, és nagyon kényelmes olvasni (nekem a betűméret már fontos szempont) – de még jobban örültem volna, ha az egyébként rutinos fordító több figyelmet szentelt volna a szövegnek, mert ez a regény megérdemelte volna a gondosabb megoldásokat. Ezzel együtt, aki szereti az egzotikus folklór-ihlette regényvilágokat, nem feltétlenül az akciódús jelenetekben tobzódó művet keresi, hanem élvezi a halálistenhez méltó, kimért és méltóságteljes tempóban kibontakozó történeteket, az nem fog csalódni – különösen ha szívesen olvas olyan, elsősorban fiatal felnőtteknek szóló történeteket, amelyekben a finom, romantikus szál az életről és halálról való gondolkodást motiválja, és ezáltal a karakterfejlődést támogatja ahelyett, hogy tobzódna egy mindent elsöprő szerelem érzékletes/érzéki leírásában.

 

Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten. Ford. Habony Gábor. Főnix Astra, 2020., 378 oldal, 3680 Ft

2020. december 15.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Múltbéli járványokrólErdész Ádám: Oly távol vagy, hazám…
Húsvét utáni tormaság A múzeumok új barátja (III.)
Nádasdy Ádám verseiDrávucz Zsolt: Képeslapok Győri László verseiSimon Adri–Zsille Gábor: Rollertime
Molnár Lajos: Jó KaresznekKötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincéből
Zalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA