Papp Attila
Tort ülni a jelen felett
„A csőd állapothatározó”. Ez az, amit a Legalja bemutat: őszintén beszél külső és belső viszonyokról. Megszólalója egy családapa; emlékeinek, félelmeinek, tudatalatti tárnáinak legmélyén barangolhatunk, aki ha arra gondol, hogy „fél”, cenzúrázza magát: „fülel”.
Prófétai elkötelezettsége megrendítő, számvetése a kor fölött tűpontos, közben: „Dolgozom még rajta, / hogy ne ezek a rongyos / gyászmotívumok / borítsák borúba / a sorokat, sírokat”. (Nehéz műfaj) Profán módon megfogalmazott szövegei azonnal megteremtik a legalja-érzést. Ezt a buzogányszerű odacsapást viszont finoman ellensúlyozzák zenei utalások, halk merengések: „Nem látok semmit, / csupán a körvonalak / álmos rajzolatát, / a sötétség lerakódó / közhelyeit.” (A sötétség közhelyei) A Karthágó című vers például egy családi reggelit szemléltet, itt a beszélő egy teljesen más hangot üt meg. A dühöngő prófétai szerepet atyáskodás, apai neveléstudat váltja föl: „Hírmoslék következett / a már orrvérzéséig ismételt / propagandával. Kikapcsoltam / meg ne fertőzze gyerekeim / finom falatozását.”
A költői hangban nincs finomkodás. Onnan szól, ahonnan már nincs lejjebb. Egy nagyvidékről, amelyet nevezhetnénk úgy is: Legalja. „Gyomorszájon vág az alap- / tónus, az összeomlás- / tudat. Tovább / burjánzik a tünet.” (Diagnózis) Nem fél cenzúrázatlanul reflektálni jelenkorunk problémáira. Mondhatnánk: tükörversek. Akár Ámós próféta egykor, a Legalja is kíméltlenül feltárja a nép romlottságát. Hogy mivé tesz a birtoklásvágy, a hatalom. És hogy a hit ezen a vidéken olyan veszteség, amely a múlt szövetébe merült: „Azért hallgat az eszes / ebben az időben / mert gonosz idő ez.” (Ámós próféta szavai; Színtiszta)
Orcsik lírája kétségkívül kísérletező, nem a közismert és túlhasznált poétikai eszközökből építkezik. Tematikai bősége, a szavak tagoltsága erre erősít rá, a Melléütések írásképe ezt a töredékességet prezentálja. „Ha mégis / újra / lesz / ek / be / ék / előd / öm az / utód / om elé / hadd vizsg / álja meg / él-e még / a fél / ig meddig / boldog / elő / ző élet / em”. Felépítése mögött érezhetően komoly költői megfontoltság áll. A tördelés „darabossá” teszi a szövegfolyamot, e rendkívüli forma pedig nem más, mint játék a nyelvvel. A különféle retorikák, néhol a grammatika vagy a szóvégek hiánya adja a szöveg változatosságát, a versnyelv alapját. A Rozsda esetében észlelhető leginkább e „széthullottság”, megállásra inti az olvasót, mintha azt sugallná, hogy ő maga keresse a hiányzó szóvégeket, melyek a szövegfolyamban később megjelennek. „nak a nemzedék / tapasztalta az / sokkját: ezt a ta / lehet lebecsülni / ha lehet korábbi / sonlítani itt át / polgári kedély”.
Orcsik Roland ötödik verseskötete ravasz olvasmány. Nem figyelmet kér, hanem figyelmet teremt magának rendhagyó architektúrájával. Olvasóját megszólalójához híven prófétai indulat kísérheti útján.
Orcsik Roland: Legalja. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020. 129 oldal, 3000 Ft
