Olvasónapló

Erd__s_H__s__m.jpg

 

Horváth Florencia

 „Én írom ezt most, de helyette is.”

Erdős Virág beszélget a Hős utcával

 

 

Azt gondolom, a kötet szerzőjét nem kell bemutatnom, hiszen Erdős Virágot sokoldalúságának köszönhetően rengetegen ismerik, ám lehet, hogy más-más művészeti irányzatok kapcsán. Drámákat, kisprózákat, verseket ír, számos lírai művét megzenésítették, volt, hogy direkt dalszövegnek szánta őket. Énekel, tüntetéseken adja elő szövegeit, tagja a Rájátszás nevű zenei-irodalmi formációnak.

Hősöm című kötetében képeket versekhez, párbeszédeket képekhez rendel, s ezeket a szövegszerkesztés adta lehetőségek teljes mértékű kihasználásával variálja. Rímel, archaizál, engedi szabadon áradni gondolatait, monologizál, rengeteg lírai ént jelenít meg. A Hősöm cikluskezdetnek, de akár -végnek is tekinthető, hiszen legelső könyve, az 1993-ban kiadott Udvarok is hasonló szisztémára épült. Ekkor Korniss Péter a fővárosról készített fotóihoz írt kísérőszövegeket. Majd évekkel később, 2016-ban Világító testek – 100 kis Budapest, 2018-ban pedig Ötven plusz című versesköteteihez társította saját fotóit. A költőnő életében tehát fontos szerepet játszik a vizualitás, ami időközönként írásai mellé szegődik. Így van ez az idén megjelent Hősömmel is, amely a szerző Budapest legnagyobb és leghírhedtebb szegregátumában tett látogatásait örökíti meg. Erdős 2018 és 2020 között több ízben járt a felszámolás alatt álló területen, beszélgetett az ott élő felnőttekkel és gyerekekkel.

A kötet érzelmi hullámvasút, egyaránt tartalmaz tájleíró költeményeket, gyerekverseket, megrázó, borzongató élménybeszámolókat. Sokszor idéződik meg a gyermekkor mesevilága, de tudjuk, ezek a történetek nem kitaláltak, mindegyiknek van valóságalapja, amelyet vagy a saját szemével látott, vagy szemtanúkkal folytatott beszélgetésekből ismer az író. Hozzáad a szövegek hitelességéhez, hogy a megszólaltatott felnőttek beszéde is lebutított, minimalista jellegű, amilyen valójában elhangozhat egy Hős utcai lakos szájából. Riportkönyv, de nem a szó szoros értelmében véve, hiszen többet és mást is kapunk tőle. Nem egy helyen intertextuális utalások fedezhetők fel benne: az egyik legerősebb A kóró és a kismadár című népmesét idézi fel. A párhuzamos történetvezetés mellett politikai állásfoglalást és hitbéli megnyilatkozást is tesz, amelyek egyértelmű jelei annak, hogy a szöveg nem gyermekek számára íródott. Emellett utal Andersenre, Nietzschére, valamint Puskin verses regényének, az Anyeginnek a női főszereplőjére, Tatjánára.

Olvasás közben szükség van kötélidegzetre, hiszen Erdős Virág sokszor nagyon feszült helyzetekről ír, ám bőven akadnak olyan mondatok is, amelyeket magunkban jól megforgatva, átgondolva nehéz visszatartani a könnyeket. A versek tele vannak meglepő fordulatokkal, jóval többet mondanak, mint amit címeik ígérnek. A szerző szabadszájú, szókimondó, nem fogja vissza magát, de jelen esetben ez teljes mértékben helyénvaló. Budapest egyik legelmaradottabb környékéről nem lehetne máshogyan beszélni. A hely összevisszaságát szimbolizálja a kötet szövegeinek képi világa, hiszen vannak teleírt, de pusztán egyetlen mondatot tartalmazó oldalai, illetve astrofikus és versszakokra tagolt írások is.

Külön ki kell emelni a fényképeket, amelyek közül néhány többször is megjelenik ugyanúgy vagy az eredetit tükrözve. A fontos motívumok közé tartozik a szemét, a víz, a téglafal, a plüssmaci, a betört ajtó. Ezek adják a könyv fő tartóoszlopait, amelyek köré élettörténetekből épített gondolatok, manírok lettek felhúzva. Érdemes megfigyelni a képek és mondatok párosítását; legtöbbször a hangulati párhuzam az összeillesztés indoka, de sokszor a színek, a lelkiállapot és az elbeszélés témája is kapoccsá válik.

A fotóalbumként és verseskötetként önállóan is működőképes kötet hordozza a szerzőtől jól megszokott egyedi jellemvonásokat, azonban rengeteg újítással rendelkezik. A művészeti ágak eggyé olvasztását és szétválasztását példaértékűen tükrözi, piaci rést tölt be. Nehéz témát dolgoz fel; még ha gyakran ironikusan is, de annál hitelesebben. Azt gondolom – a terjedelem abszolút lehetővé teszi –, érdemes egy nap alatt a végére érni, mielőtt az ember túlságosan beleragadna a nyomott lélekállapotba. A könyv intenzivitását a két önmagában is erős fél szövetkezése adja: Erdős Virág ír, a Hős utcaiak adják kezébe a szavakat.

 

Erdős Virág: Hősöm, Magvető, Budapest, 2020., 120 oldal, 2699 Ft


 

Főoldal

2020. augusztus 03.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Versek
Lajtos Nóra: kórtermekGaraczi László: Cioran-dalokAczél Géza: (szino)líraFalcsik Mari versei
Prózák
Nagy-Laczkó Balázs: KékszínkörMurányi Sándor Olivér: Halak közöttBene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: Hű
Drámák
Maruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkája
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA