Vass Edit
A kapcsolódás kudarca
„Asmaa ügyelt a részletekre, európai ruhákat hordott, amíg találkoztunk, egyszer sem vett fel feketét. Azt hajtogatta, ha az ember jól akar kinézni, és pláne ha jót akar magának, mindig legyen rajta valami kék.” Gáspár-Singer Anna debütáló kötetének címadó novellájában tűnnek fel a legsűrítettebb formában azok a motívumok, amelyek a könyv többi alkotásában is rendre felbukkannak. Elsősorban a kék szín, ami már a borítótól kezdve különös hangsúlyt kap, hisz a címoldalon a világoskék háttér előtt „Allah szemének” nevezett, változatos színvilágú nazar amuletteket találunk, míg a hátoldalon egy júdeai hamsza, vagy más néven „Miriam keze” (az iszlámban „Fatima keze”) látható. Ezek mindegyike óvó, védelmező szimbólum, ékszerként, szuvenírként meg is jelennek a novellákban. Ráadásul a kék, főként a világoskék szintén távol tartja a negatív hatásokat, a rontást a judaizmusban. A kötet novelláiban ez a szín visszatérő elem, ami az egymástól független szövegeket összekapcsolja: kék csíkos sátorponyva, kék szemű férfi, kékes mongol folt, kék szalag egy plüsspingvin szárnyán, kék blúz, égszínkék tanga stb. Bár így, a szövegkörnyezetből kiragadva nagyon szájbarágósnak tűnhet ez a sok kékség, ám a novellákat olvasva egyáltalán nem tolakodó, éppen csak észrevehető ez az ismétlődés. Ráadásul a szerző különböző minőségeket kapcsol ehhez a színhez, és annyira változatos szituációkba helyezi, hogyha a kötet címe vagy a borító kialakítása nem vezetné az olvasót, talán fel se tűnne.
A címadó novella másik fontos motívuma, ami a kötet többi szövegében is felbukkan: a kapcsolódás kudarca. A Valami kék első személyű elbeszélője kalandvágyból utazik Egyiptomba barátnőjével: „Elképzeltem a végtelen bazársort, a fűszerhalmokat, a mosolygós embereket – színes-szagos élményekre vágytam a dögunalmas kiszámíthatóság helyett.” Vendéglátóját, Omárt még Budapesten ismerte meg, a fiú és annak családja nagy örömmel fogadja az európai lányokat, potenciális családtagként tekintenek rájuk, ám a vendégek és vendéglátók megrekednek az udvariaskodó, felszínes csevegés szintjén. A Valami kék novelláinak szereplői vágynak valamilyen tartalmasabb kapcsolatra, szeretnének kötődni valakihez, tartozni valahová (akár egy egyénhez vagy egy közösséghez), ami rendre kudarcba fullad, illetve akikhez szívesen kötődnének, azokkal nem alakul ki a vágyott kapcsolat. Ez a probléma többféle relációban is megjelenik a kötetben: apa-lánya, anya-lánya, férj-feleség, nő és férfi, tágabb családi kör vagy akár munkatársakkal való viszony kapcsán. A szöveg szintjén ezt jól tükrözi az is, hogy a novellákban egyáltalán nem találunk párbeszédet, emiatt azok a szövegek, ahol E/1. személyű a narrátor, monológszerűnek hatnak, mint valami vallomás.
A narráció szempontjából felismerhető egy tagolás: az első öt novellában első személyű, a soron következő ötben harmadik személyű, míg az utolsó négyben ismét első személyű elbeszélőt találunk. Ez az utolsó négyes témájában, tematikailag szorosabb egységet alkot, akár novellafüzérként is olvashatnánk őket. Ám mindegyik szöveg esetében nézőpontkaraktert alkalmaz a szerző, tehát csak az egyik szereplő szűrőjén át értesülünk a történtekről, és nem is tudunk meg többet annál, mint amennyit az adott szereplő tudhat. Mindemellett ezeknek a nézőpontkaraktereknek a gondolataiba és a múltjukba is mint előzményekbe bepillantást enged az író. Ezt a szerkesztési technikát Gáspár-Singer Anna elég sűrűn alkalmazza: némi felvezetés után visszaugrik az időben, mintha mindenképpen magyarázatra szorulna egy-egy történés vagy egy-egy hőse motivációja, amire viszont nem lenne minden esetben feltétlenül szükség. Ugyanis a novelláiban annyira mai, aktuális problémákkal foglalkozik, olyan örök érvényű konfliktusok jelennek meg, hogy néhány esetben nyugodtan hagyatkozhatna az olvasó háttértudására, saját tapasztalataira vagy fantáziájára.
A Valami kék novelláiban visszatérő motívum a különböző kultúrák vagy életminőségek felvillantása és a közöttük lévő áthidalhatatlannak tűnő szakadék megjelenítése, ami hozzájárul a fentebb említett kapcsolódás kudarcához. Az Attenborough című novellában a férj Angliában dolgozik, a feleség Magyarországon maradt, a Vakációban Karola osztrák iskolában tanul, tizenkét évesen három nyelven beszél, miközben az unokatestvérei itthon élnek, vagy akár a Valami kék című novellában a magyar-egyiptomi, illetve az Erecben és az Új életben a magyar-izraeli reláció, ahol nyelvi nehézségek is nehezítik az egymáshoz való kapcsolódást. A közös nyelv és az értő figyelem hiánya mellett a megszólalás vagy a megszólítás képességének problémáira is gyakran találunk példát. „Nem ismerek senkit a családból, és a nyelvet sem beszélem, hiába tanultam évekig hébert a gimiben.” Nem mintha az egy anyanyelvet beszélők között jobb lenne a helyzet a kötet más novellái kapcsán. A szereplők néha annyira elbeszélnek egymás mellett, hogy az már-már csehovi tragikomédiába illő. Ráadásul még a közös étkezések sem tudnak hidat képezni sem a kultúrák, sem a szereplők között. A közös főzések, evések-ivások mintha inkább csak ürügyként szolgálnának, ám nem töltik be valódi, eredendő funkciójukat, miszerint közelebb hozzanak egy másik emberhez vagy egy kultúrkörhöz. A „sárga lötty” émelyítő, a kaszap ihatatlanul édes, a sötétzöld molocheja takonyra emlékeztet a Valami kékben, az Új életben a humuszra az elbeszélő már rá se bír nézni, a Mennyei eszpresszóról pedig kiderül, hogy olyan az íze, mint a poshadt víznek. Az evéshez kapcsolódóan pedig többször felvillan a testképzavar vagy a túlsúly problémája. Ez talán amiatt jelenhet meg ilyen gyakran, mert a kötetben – egy novella kivételével – nők a központi figurák, és ez látszólag jobban érinti a szebbik nemet.
Mondhatnánk azt, hogy a Valami kék című kötet női sorsokat ábrázol, de ez nem lenne igaz. A könyvben megjelenő számtalan társadalmi vagy individuális probléma: identitáskeresés, gyökértelenség, kapcsolódni vágyás, eltávolodás, az egyén és a társadalmi elvárások között feszülő konfliktus, a függőség nemcsak a nőket érintik, hanem ugyanúgy a férfiakat is. Gáspár-Singer Anna viszont leginkább nők sorsán keresztül szűrte át ezeket debütáló kötetében, és nem is tolja előtérbe ezeket a hétköznapi drámákat. A szerző nem csinál mást, mint leírja, amit maga körül lát: ugyan vannak konfliktusok, feszültségek, hasadások, hiányok, de attól még az élet megy tovább, és csak görgetjük tovább az idővonalat.
Gáspár-Singer Anna: Valami kék, Kalligram, Budapest, 2019., 205 oldal, 2990 Ft.
