Olvasónapló

 

ok-is-boldogan-eltek_cs.jpg

 

Somi Éva

 

Varázstalan mesék felnőtteknek

 

Már az És boldogan éltek? Mesehősnők utóélete című kötet megjelenésekor sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb lesz párja. Így is lett: a közelmúltban megjelent az Ők is boldogan éltek? A férfi változat – remélhetőleg mindkét nem örömére. Szederkényi Olga határozott szerkesztői koncepciójának köszönhetően kis időbeli eltolódással így két igazán szép, gazdagon illusztrált kötetet vehet kézbe az olvasó. A női kötet illusztrátora Szabó Imola Julianna, a férfi párjáé Herbszt László; egymástól markánsan elütő képi világuk és a szövegek között az olvasó értelmezői /asszociatív munkája teremt kapcsolatot.

A férfi változat szerzői is hűek maradtak a koncepcióhoz: a mesék befejező formulájánál – és boldogan éltek, míg meg nem haltak – vették fel a fonalat, és írták át-szét-össze a közismert történeteket, a főszereplők helyett mellékszereplőkre koncentrálva.

Az ötlet maga nem új, ismerjük magyarórai szövegalkotási feladatként, mely amellett, hogy fejleszti a fantáziát, gyakoroltatja a nézőpontváltást is. De a gyermek Szabó Magdának saját ötlete volt a kutya szemszögéből megírni Krisztus és Pilátus találkozását, amikor fogalmazást kellett írnia Munkácsy képe alapján. A Cser Kiadó vállalkozásának újdonsága sokkal inkább az, hogy kortárs írók mesék ihlette novelláiból egyszerre két, egymással is dialógusban álló antológiát hozott létre, tágan értelmezve a mese műfaját. Olvasóbarát gesztus, hogy az eredeti mesék cselekményét felidézték, néhány infóval kiegészítve a szövegek elé helyezték.

E kötet szerzői is a kortárs irodalom prominens képviselői, ki jobban, ki kevésbé ismert. És mintha jobban elrugaszkodtak volna a klasszikus meséktől. Maros András és Hartay Csaba például két rajzfilmsorozatot, a Hupikék törpikéket, illetve A nagy ho-ho-horgászt választotta, az előbbiben a gonosz Hókuszpók megjavul, így a törpök ellenség nélkül maradnak; az utóbbiban – amely dráma két jelenetben – a nagy Hohó masszív alkoholista lesz. Gerlóczy Márton Fazekas Mihály elbeszélő költeményéből kiindulva követi Lúdas Matyi életének alakulását, aki kocsmatöltelékként tengeti napjait. Kerékgyártó István novellájában korkedvezményes nyugdíjba küldik a derék Kukorica János ezredest, akit szerelme, Iluska elhagyott egy hitványabb férfiért. Czinki Ferenc is egy műmesét választott, az Óz, a csodák csodáját, nála az unatkozó, magára maradt Toto kutya semmire sem vágyik jobban, mint egy újabb forgószélre. Három szerző pedig nem konkrét mesét, hanem hőstípusok életét írja tovább: Fehér Béla „hátborzongató mesejátékot” ír a mesék leggonoszabb szereplőjéről, a vérbanyáról, Zoltán Gábor a sárkányölő hőstípust fosztja meg hősiességétől, Horváth Viktor pedig a leggonoszabbat, a Sátánt téríti vissza egy groteszk jelenetben legfőbb ellenlábasához, az Úrhoz, kioltva ezzel a világból a gonoszságot.

A többség maradt a klasszikus Grimm- és Andersen-meséknél. Garaczi László a Hófehérkéből az egyik törpét, Kukát állítja középpontba, egy visszahúzódó kisfiú viseli ezt a nevet, melyet az óvónő ragasztott rá. Az író fantasztikusan pontos keresztmetszetét adja egy óvodás csoportnak, melyben, akárcsak a felnőttekében, éles pozícióharc folyik, és ovis hősünk, aki persze egyáltalán nem kuka, sikeresen megvívja a maga kis csatáit. Totth Benedeket ugyancsak a Hófehérke ihlette meg, elbeszélése horrorisztikus. A Jancsi és Juliska meséje szintén két szerzőnek szolgált kiindulási pontként: Háy Jánosnál az immár felnőtt testvérpár gyilkosságok és abúzusok légkörében tengeti napjait. Darvasi László elbeszélője a Piroska és a farkas eredetijében fel sem tűnő nagypapa, aki itt is távol van, amikor a véres jelenet megtörténik. Az utolsó novella ezúttal is kakukktojás. (A mesehősnők között is akad egy ilyen, a Sárbogárdi Jolán bőrébe bújt író, Parti Nagy Lajos Mese című elbeszélése.) Vámos Miklósnak A rendíthetetlen ólomkatonáról (Andersen műve) szóló meséje önanalízishez szolgáltat apropót. Izgalmas végigkövetni azt a folyamatot, míg az író kideríti, és önmagán igazolva látja, ami egyébként Freud óta tudható: a szótévesztésnek is megvan az oka valahol a tudatalattinkban.

A férfi szerzők által írt novellákból egy a maihoz erősen hasonlító, macsó világ áll össze, több benne a szex, a drog és horror, akad benne perverzió, abúzus, gyilkosság, kegyetlenség. Igaz, az eredeti Grimm- és Andersen-szövegekben is bőven vannak rémisztő jelenetek, ezeket azonban feloldja a mese bűvölete (Bettelheim), és feledteti a boldog vég, ami nélkülözhetetlen a gyermeki lélek fejlődéséhez. Itt nincs feloldás, a mesehősök egyáltalán nem élnek boldogan, frusztráltak, gonoszak, világuk egyáltalán nem vonzó, viszont a szereplők erősen hasonlítanak valóságos emberekre, világuk pedig a mi jelenünkre. Na, jó: egy szeletére.

Hogy szintén egy népszerű mesehősre utaljunk, olyan érzésünk támad, mintha Harry Potter történetét egy mugli írta volna újra, valaki a varázstalanok világából.

 

Ők is boldogan éltek? A férfi változat, Mesehősök utóélete, Szerkesztette Szederkényi Olga, Cser Kiadó, 2019., 167 oldal, 3995 Ft.

 


 Főoldal

2019. november 19.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png