Somi Éva
Varázstalan mesék felnőtteknek
Már az És boldogan éltek? Mesehősnők utóélete című kötet megjelenésekor sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb lesz párja. Így is lett: a közelmúltban megjelent az Ők is boldogan éltek? A férfi változat – remélhetőleg mindkét nem örömére. Szederkényi Olga határozott szerkesztői koncepciójának köszönhetően kis időbeli eltolódással így két igazán szép, gazdagon illusztrált kötetet vehet kézbe az olvasó. A női kötet illusztrátora Szabó Imola Julianna, a férfi párjáé Herbszt László; egymástól markánsan elütő képi világuk és a szövegek között az olvasó értelmezői /asszociatív munkája teremt kapcsolatot.
A férfi változat szerzői is hűek maradtak a koncepcióhoz: a mesék befejező formulájánál – és boldogan éltek, míg meg nem haltak – vették fel a fonalat, és írták át-szét-össze a közismert történeteket, a főszereplők helyett mellékszereplőkre koncentrálva.
Az ötlet maga nem új, ismerjük magyarórai szövegalkotási feladatként, mely amellett, hogy fejleszti a fantáziát, gyakoroltatja a nézőpontváltást is. De a gyermek Szabó Magdának saját ötlete volt a kutya szemszögéből megírni Krisztus és Pilátus találkozását, amikor fogalmazást kellett írnia Munkácsy képe alapján. A Cser Kiadó vállalkozásának újdonsága sokkal inkább az, hogy kortárs írók mesék ihlette novelláiból egyszerre két, egymással is dialógusban álló antológiát hozott létre, tágan értelmezve a mese műfaját. Olvasóbarát gesztus, hogy az eredeti mesék cselekményét felidézték, néhány infóval kiegészítve a szövegek elé helyezték.
E kötet szerzői is a kortárs irodalom prominens képviselői, ki jobban, ki kevésbé ismert. És mintha jobban elrugaszkodtak volna a klasszikus meséktől. Maros András és Hartay Csaba például két rajzfilmsorozatot, a Hupikék törpikéket, illetve A nagy ho-ho-horgászt választotta, az előbbiben a gonosz Hókuszpók megjavul, így a törpök ellenség nélkül maradnak; az utóbbiban – amely dráma két jelenetben – a nagy Hohó masszív alkoholista lesz. Gerlóczy Márton Fazekas Mihály elbeszélő költeményéből kiindulva követi Lúdas Matyi életének alakulását, aki kocsmatöltelékként tengeti napjait. Kerékgyártó István novellájában korkedvezményes nyugdíjba küldik a derék Kukorica János ezredest, akit szerelme, Iluska elhagyott egy hitványabb férfiért. Czinki Ferenc is egy műmesét választott, az Óz, a csodák csodáját, nála az unatkozó, magára maradt Toto kutya semmire sem vágyik jobban, mint egy újabb forgószélre. Három szerző pedig nem konkrét mesét, hanem hőstípusok életét írja tovább: Fehér Béla „hátborzongató mesejátékot” ír a mesék leggonoszabb szereplőjéről, a vérbanyáról, Zoltán Gábor a sárkányölő hőstípust fosztja meg hősiességétől, Horváth Viktor pedig a leggonoszabbat, a Sátánt téríti vissza egy groteszk jelenetben legfőbb ellenlábasához, az Úrhoz, kioltva ezzel a világból a gonoszságot.
A többség maradt a klasszikus Grimm- és Andersen-meséknél. Garaczi László a Hófehérkéből az egyik törpét, Kukát állítja középpontba, egy visszahúzódó kisfiú viseli ezt a nevet, melyet az óvónő ragasztott rá. Az író fantasztikusan pontos keresztmetszetét adja egy óvodás csoportnak, melyben, akárcsak a felnőttekében, éles pozícióharc folyik, és ovis hősünk, aki persze egyáltalán nem kuka, sikeresen megvívja a maga kis csatáit. Totth Benedeket ugyancsak a Hófehérke ihlette meg, elbeszélése horrorisztikus. A Jancsi és Juliska meséje szintén két szerzőnek szolgált kiindulási pontként: Háy Jánosnál az immár felnőtt testvérpár gyilkosságok és abúzusok légkörében tengeti napjait. Darvasi László elbeszélője a Piroska és a farkas eredetijében fel sem tűnő nagypapa, aki itt is távol van, amikor a véres jelenet megtörténik. Az utolsó novella ezúttal is kakukktojás. (A mesehősnők között is akad egy ilyen, a Sárbogárdi Jolán bőrébe bújt író, Parti Nagy Lajos Mese című elbeszélése.) Vámos Miklósnak A rendíthetetlen ólomkatonáról (Andersen műve) szóló meséje önanalízishez szolgáltat apropót. Izgalmas végigkövetni azt a folyamatot, míg az író kideríti, és önmagán igazolva látja, ami egyébként Freud óta tudható: a szótévesztésnek is megvan az oka valahol a tudatalattinkban.
A férfi szerzők által írt novellákból egy a maihoz erősen hasonlító, macsó világ áll össze, több benne a szex, a drog és horror, akad benne perverzió, abúzus, gyilkosság, kegyetlenség. Igaz, az eredeti Grimm- és Andersen-szövegekben is bőven vannak rémisztő jelenetek, ezeket azonban feloldja a mese bűvölete (Bettelheim), és feledteti a boldog vég, ami nélkülözhetetlen a gyermeki lélek fejlődéséhez. Itt nincs feloldás, a mesehősök egyáltalán nem élnek boldogan, frusztráltak, gonoszak, világuk egyáltalán nem vonzó, viszont a szereplők erősen hasonlítanak valóságos emberekre, világuk pedig a mi jelenünkre. Na, jó: egy szeletére.
Hogy szintén egy népszerű mesehősre utaljunk, olyan érzésünk támad, mintha Harry Potter történetét egy mugli írta volna újra, valaki a varázstalanok világából.
Ők is boldogan éltek? A férfi változat, Mesehősök utóélete, Szerkesztette Szederkényi Olga, Cser Kiadó, 2019., 167 oldal, 3995 Ft.
