Büki Péter
Ahol megmutatkozik a Sors
Google barátunk sok mindenre választ ad. Arra is, hogy „amiért élünk”. A találatok száma nagyjából 1 150 000 (0,45 másodperc). Tehát a kérdést sokan és sokféleképpen boncolgatták. Szinnyei Júlia például a szerelemről-boldogságról, házasságról írt 1974-es regényében. A Bianca sorozatban is megjelent ezen a címen Penny Jordantól egy, a moly.hu ismertetője alapján szirupos sztori – pardon: story.
Így hát a témában első merítésre is van felszíni, s – szintén a moly.hu alapján – kissé mélyebbre hatoló szerelmi-házassági történet ezen a címen.
Akad azonban más is. Nevezetesen Szávai Géza új kötete, ami már alcímével magával ragad: Sorsmetszetek.
Szávai Géza kötete korábbi riportjainak válogatása. A könyvet kézbe véve, bele-belelapozgatva nem érthető világosan, miért kellene, miért szükséges nekünk itt és most (Magyarországon 2019-ben) a ’80-as években a nyolcvanas éveiket taposó székely mestereknek a Nagy Háború előtti időszakára is visszatekintő Ceaușescu-érában végződő életútját olvasgatnunk.
Ezek után kissé cinikusan felmerülhet bennünk az is, hogy ez a kötet a maholnap 70 éves szerző-szerkesztő nosztalgiakötete. De tovább olvasva, ténylegesen olvasva a kötetet, rá kell jönnünk a szerző szerkesztői ravaszságára. A kötet különös metszete ugyanis csak akkor tárul elénk, ha elejétől a végéig olvassuk a kötetet.
Addig is, míg a metszetek nem adják ki magukat, fejezetről fejezetre lépve kapunk választ arra, amiért élünk – amiért túlélünk – amiért meghalunk. Ebben mindenki maga válogathat, mi ragadja meg egy-egy életútból, melyiket szövi tovább magában, melyikről mélázik el, hogy az illető riportalany miért élt, miként élte túl önmagát, s miért halhatott meg nyugodtan, hisz kéznyomát a világon hagyta.
Az egyes riportok (fejezetek) akár több évtizedet átívelő történetek, mégis a szerző fotografáló „szenvedélyének” köszönhetően pillanatfelvételek is egyben. Egy-egy tablóról kimetszett ember életének felvétele. A kisiparosé, a bányászé, borbélyé stb. – a korszak embereinek csoportképéről levett embereké. Majd a könyv Szávai Géza személyes életéből vett fejezeteiben ezek a képek már egybe kerülnek, egységes képpé válnak.
A kötet tablókból áll tehát. Egész tablókkal végződik, s azokból levett – kimetszett– képekkel kezdődik. Az első fejezetek a távoli múlt már-már ismeretlenségbe vesző embereinek állóképét porolja le, az utolsó fejezetek Szávai Géza személyes élettörténetéből adnak morzsákat.
Így adja ki az Amiért élünk című kötet sorsmetszeteit: a fiatal újságíró által feltárt sorsok és a személyes sors metszeteit. A múlt ismeretlen – a szerzőnek köszönhetően fennmaradt – életképek, sorsképek metszik az író saját életképeit, sorsképeit. És ezáltal válik a megörökített „idegen” emberek sorsa az íróévá, s válik az olvasókévá is a kötet befogadásával. A sorsmetszetetek így időmetszetekké is válnak. A kötetet olvasva ezek az időmetszetek a jelenünkbe kerülnek. Az olvasásidőpontunkban vannak jelen.
Az Amiért élünk című kötet sorsok metszete – sorsok metszéspontja(i). A letűnt korok letűnt emberei találkoznak a szerzővel, aki ezt a múltat áthelyezi a jelenébe, s most így ebben a kötetben felkínálja a mi jelenünk részévé.
Fogadjuk ezt, s tegyük jelenünkbe!
Szávai Géza: Amiért élünk (Sorsmetszetek). Pont Kiadó, Budapest, 2019., 128 oldal, 2499 Ft.
