Kustár György
Szórengeteg, rengeteg szó
A Mystery Man című filmben Spynx komikus figurája attól válik egészen erőssé, hogy szórja a szavak permutációjából álló bölcsességeket, mint például: „aki megkérdőjelezi az edzések értelmét, az csak a kérdésekben edzi magát”, és „aki kétségbe vonja erejét, az a kétségeit erősíti.” Valami ilyesmi jutott elsőként eszembe Debreczeny György kötetéről, amely tele van szavak átrendezéséből gyúrt versekkel. Sokszor nem bírtam elnyomni egy-egy mosolyt olvasás közben. Olyan érzésem lett, mintha folyton egymásba akadnának a szavak, a vicc kedvéért mintha örökös újrarendeződésben töltenék ki a játékteret, melyet maguk hoznak létre, de nem jutnak sehová. Kutyák, leves, piros kabát, kötött sapka, történelem, kanonoklepény, temetés, katonák bukkannak fel fura összefüggésben és össze-nem-függésben, néha már-már zavaró hosszúságban és monotonitásban (pl. pont annyit; akinek van és akinek nincs), miközben a szöveg sokszor komikus módon helyesbíti önmagát, és szabadkozik (pl. kanonoklepény; kórtörténet). Közben persze a kötet belső utalásrendszere egészen bonyolulttá válik. Feltűnik néhány kulcsvers vagy valamiféle középpont, amit a rá következő versek kíméletlenül szétszednek, átírnak, folytatnak és újrarendeznek. Mintha egy olyan sorozatot néznék, amelynek az epizódjai a korábbinak egyetlen mozzanatát vinnék tovább. Néha összegzésekig jutunk (pl. mindig csak a megfelelő; örültem, hogy végre), de ezek célja korántsem a lezárás, hanem inkább valamiféle gócpontok, nagy levegővételek az újabb szóáradathoz.
Olvasás közben persze az irodalommal foglalkozó agyam is elkezdett zakatolni. Az erősödő benyomásban, hogy önjáróvá váltak a szavak, gépies összeborulásban és széttartásban, néha komikus egymásba és egymás ellen fordulásban, néha erőteljes kapcsolatokba illeszkedve, megszületett a kérdés: mégis, van-e valami e mögött a játék mögött? A mögöttes tartomány című vers azt ültette el a fejemben, hogy nincs, és ez a kötet nem más, mint játszadozás a szavakkal, a bölcsesség kifigurázása, ahogy a Mystery Man szuperhőse parodizálja önmagát fura mondásaival. És valóban feltűnik az önirónia (pl. nem tudok rólatok; aki közel áll), a gondolkodás értelmetlenségének megvallása (pl. a gondolkodó; teljesen mindegy; egy óra múlva; a gombok és az emberek között) a kultúra karikírozása (pl. manifesztáció), a beszéd megfejthetetlenségének tapasztalata (pl. szavak, amelyek nem; megfejthetetlen; badarság). Mégis, mindeközben a játék komolyodni kezdett. A bernhardi szarkazmus erőteljesebbé vált, és néhány egészen ütős vers (a függöny mögött; első a szolgálat; kalaptartó; katonavonat; meg akartam mosni; karácsonykor) elkezdett beszippantani ebbe a furcsa világba.
Lassan legszívesebben én is a számat elhúzva vettem volna részt az emberiség gyalázásában. Véressé, nehézzé, néha ijesztővé vált az élmény, és az utolsó lapra került búcsú sem volt felszabadító: „valamit mondanak / a fából faragott angyalok / nincs más csak főhajtás / lelkesedés és összetartozás // ideje köszönetet mondani / már most a katonavonatnak / mikor még el sem indult / a történelemkönyvekbe.” Ebben a versben minden kifejezés valamilyen negatív asszociációs térrel bővül, melyet a kötet korábbi szövegei tapasztottak a szavakhoz: a köszönetmondás a kivégzéssel (köszönetet mondani), a katonavonat a halállal (katonavonat), a történelem az érthetetlenséggel (tolatás közben), a lelkesedés a halottakkal (lelkesedés), a főhajtás az alakoskodással (főhajtás) kapcsolódik össze. És a hatalom visszataszító oldalának ismétlődő leírása (megtiszteltetés) is ebben a versben érkezik meg az utolsó kimondásig.
Szórengeteg? Rengeteg szó? Igen, és ezek Debreczeny kötetét elsőre talán öncélúnak tűnő játékként árasztják el 226 oldalnyi terjedelemben. Aztán a szórengeteg elkezd dolgozni, és a játékosságból kesernyés ízű olvasmányélmény lesz: mert az össze-vissza csavart szavak felszínre hozzák az elesettséget, az emberi gyengeséget, a sokszor gyomorforgató primitívséget, ami bennünk lakozik. És így azt hiszem, a végére megérkeztem. Oda, hogy a kötetet letéve lassan elfogott a spleen.
Debreczeny György: ezen a szép napon – Thomas Bernhard breviárium, AJ TÉKA Kiadó, Szeged, 2019.
