Somi Éva
Kinek az országa
Esterházy Péter: Az olvasó országa
„Élt egyszer egy Író, maga is Olvasó”, így vezeti be a Bevezetés a szépirodalomba című kötetét Esterházy Péter, egyenlőségjelet téve a két minőség közé. E mostani, posztumusz könyvének címét látva viszont feltehető a kérdés: ki itt az olvasó, kié az ország? Válaszunk az, hogy elsősorban az övé, EP-é, melyben egyszerre töltheti be mindkét szerepét. Másodsorban pedig legalább annyira az EP-olvasóké is (esetleg maguk is írók), egy közös, szellemi haza, valahol a Gutenberg-galaxisban. Meg konkrét, valóságos földi környezetben: a mai Magyarországon. Jó pár évvel korábban ez magától értetődően az ország lakosságának sokkal nagyobb hányadát jelentette. Ma már csak azokat, akik pl. be tudják fejezni ezeket a mondatokat: „A Trabant útfekvése kitűnő és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban...”; „Mi a különbség Édesapám és az Isten között?...”; „Bizonyos szint fölött...”, és hasonlók; de főleg azokat, akik nemcsak a bonmot-kat ismerik, hanem szép- és nem szépirodalmi szövegkörnyezetüket is, mert EP-olvasók. Meg ÉS-olvasók is, az írások zöme ugyanis az Élet és Irodalomban jelent meg, ezért ismerősen csengenek az ujjgyakok, az 1 könyvek, az E-színesek.
Az EP publicisztikáiból összeállított kötetek korábban sűrűbben követték egymást az 1988-as A kitömött hattyútól a 2003-ban megjelent A szabadság nehéz mámoráig. Az olvasó országa az utóbbi másfél évtized publicisztikáit, kritikáit, glosszáit, megnyitóbeszédek szövegeit tartalmazza, az író halála után megjelent könyvek sorában az utolsó, bár a szerkesztő utószavának a „mindeddig összegyűjtött” írások kitétele arra utal, hogy talán nem a legutolsó.
A hat fejezet tematikai jellegű felosztáson alapul, a szövegek pedig időrend szerint helyezkednek el a fejezeteken belül. Ez az áttekinthetőség, ahogy a válogatás is, a gondos szerkesztői munkát dicséri. Az olvasó országa című első fejezetben könyvkritikákat olvashatunk, az E-színesek és A tizenhatos mélyén cím önmagáért beszél, az előbbi kötet tematikája vegyesebb, az utóbbiban EP futball iránti vonzalmával kapcsolatos írások szerepelnek. A Magyar mondat a szerző közéleti, politikai témájú írásait, kritikáit, dohogásait fogja egybe, A jó Magyarország jó emberekről és jó helyekről szól: kiállítások, könyves események, könyvünnepek megnyitóit tartalmazza. Az 1 és a sok címűben folytatódik „az olvasó országa” témája, a legutolsó szövegek le is zárják a fejezetet, egyben lezárul a kötet is, melynek így, egy kis „vajszínű árnyalattal”, összegző szerepet tulajdoníthatunk.
Mit láthatnak a kötet egészében a mai olvasók, akik esetleg maguk is írók? Nem meglepő: az író és olvasó EP-t, egy értelmiségi magatartást, tágas szellemi horizontot, következetességet. Esterházy Péter Márai szenvedélyével olvas (életre-halálra), olykor „kékharisnyás lelkesedéssel”, de mindig fontos szerzőket és könyveket, magyarokat és külföldieket, írni is ugyanúgy ír róluk, felkeltve mások érdeklődését is. Ars poeticája egy 2000. évi szófiai vendégszereplésén elmondott beszédének (Én és a keresőfák) Játszás a szóval című részletében nyilvánul meg, rávilágítva életfilozófiájára és munkamódszerére egyaránt: az írás, az olvasás játék a számára, a szó legnemesebb értelmében. (Ugyanígy a futball és a matematika is; így együtt ezt a négy érdeklődési területet kevesen mondhatják magukénak!) Íróként pedig mi más érdekelné legjobban, mint a nyelv, „a szavak csodálatos élete”, a velük való munka, babrálás, bíbelődés. Mindehhez társul széleskörű műveltsége, iskolateremtő stílusa, az európai értékrend tisztelete és követése, történelemszemlélete, hagyománytisztelete, és igen: hazaszeretete és lelkéből fakadó hite. Hitelessége, önazonossága. Fehérek közt egy európai.
EP olvasói láthatják továbbá, hogy a jelenleg csúcsra járatott kultúrharc nem most kezdődött: szép ív rajzolódik ki a hírhedt kurziválástól az egri, könyvheti fogadtatásig. EP, aki rajta tartja a szemét a közéleten, időnként egy szeizmográf pontosságával jelez: megint átléptünk egy határt. Ő maga nem süllyed le arra a szintre, életigenlése, derűje sem halványult, de mint ismeretes, a sértések és bántások nagyon mélyre tudnak menni. (A rákos megbetegedéseknek lelki okai is vannak!)
EP olvasói azt is láthatják még, hogy bizonyos írásai mennyire aktuálisak ma is: régi könyvének, a Kis magyar pornográfiának a darabjai az ötvenes évekről szólnak, a mostani kötet ugyanezzel a címmel írt darabjai pedig a máról. Vagy az ÉS népszerű Páratlan oldalán feltűnő Tenkesch kapitányának jelen vonatkozású glosszái is közismert, mindennapi jelenségeket, bornírtságokat vesznek célba.
A jó Magyarország című fejezetet a megrendítő Négy nap egy hasnyálmirigynaplóból és a Temetésen beszélni zárja. Az előbbi a Kertész Imre betegágyánál tett látogatás leírása, az utóbbi, három héttel később, a gyászbeszéd szövege, miközben már tudtuk, EP maga is küzd a kórral. A következő, 1 és a sok című fejezetben ott a göteborgi könyvvásár megnyitójának szövege, ekkor vált nyilvánossá, hogy beteg. Visszatér ujjgyakként „az olvasó országa” téma, megvilágítva mintegy a kötet címének értelmét is: „A magunk országa vagyunk, csak azt nem tudjuk, kik vagyunk.”
Fontos könyv ez, olyan, amely az erkölcsi tartás, a megnemalkuvás, a normalitás megtartásához is irányt mutat.
Esterházy Péter: Az olvasó országa. Szerkesztette: Tóth-Czifra Júlia, Magvető, Bp., 2018., 760 oldal, 4799 Ft
