Olvasónapló


Herny__k_Morze__j__.jpg

Bene Zoltán

 

A paradoxon iróniája

 

Hernyák Zsóka Morze című kötete provokatív. Nem olyan értelemben, ahogy annak idején a dadaisták vagy később a punkok provokáltak, mert olyan értelemben ma már nem lehet provokálni. Nincs már polgár, aki pukkadna, megszokta már a pukkasztást mind az összes nyárspolgára széles e világnak (föl se tűnik nekik, na, ja). Nem háborodnak föl sem a testiségen, sem a trágárságon, sem a deviancián. A testiség, a trágárság és a deviancia régen előbújt már a fényre, el kellett fogadni a jelenvalóságát, a köztünk-lévőségét mindahánynak. A polgár talán olykor finnyáskodik miattuk, talán néhanap még sznob hevületében fölháborodást is tettet, bizonyítandó finom lelkületét − valójában azonban nem érdekli. Csinál rá. Olykor talán kuncog magában. Legföljebb.

Hernyák Zsóka kötete finomabban, agyafúrtabban kihívó, mint a nagy provokátorok voltak azokban a letűnt korokban, amikor még lehetséges volt a társadalmat művészettel hergelni. Ettől függetlenül a Morze azért provokatív. Kimondottan és kimondatlanul. Már a címével is. Végtére is ugyan ki a fene érti ma már a morze-jeleket? Kivel akar morzézni ez a szerző? A legtöbb embernek manapság a morze szóról maximum a ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti jut eszébe. Titanic. Save our souls. Hernyák Zsókának azonban esze ágában sincs megmenteni a lelkünket. Mentsük meg magunk, gondolhatja. És mi is gondol(kod)hatunk. − Ő csak az alapanyagot kínálja hozzá. Hogy legyen min rágódni. Legyen mivel játszani. Hogy a homo ludens ne vesszen ki belőlünk végérvényesen, s vele együtt ne haljon ki testünkből a lélek. Hogy legyen min rágódni, létrehozni a saját olvasatokat, a saját belső filmadaptációlat. Akár többet is, nem csupán egyet. (Nem) mellesleg ez is provokáció. Hiszen amiképpen a morze-jelrendszert, úgy a nem egy dimenziós szövegvilágot, a több jelentésű beszédmódot, a több értelmezési lehetőséget kínáló történeteket is egyre kevesebben képesek megfejteni. Mivel mind kevesebben akarják megtanulni, miként lehetséges az. Egyszerűbb az egyszerűbbet forgatni…

A kötet két legszembetűnőbb tulajdonsága a játékosság és az ismétlődések. Az előbbi folyamatosan elbizonytalanítja az olvasót, ezáltal ébren tartja a figyelmét, emellett állandóan összpontosításra készteti és bevonja, s így generál egy folyamatot, amely révén az olvasó és a könyv nem hagyhatják hidegen egymást. Utóbbiak, azaz az ismétlések pedig mintegy spirált alkotnak, egyre újabb és újabb jelentéseket vetnek föl, bányásznak elő, kaparnak a felszínre.

Hernyák Zsóka Morze című kötete apró prózákból áll. Kurta szövegfutamokból, amelyek a Tanár Úrnak szólnak. A Tanár Úr kiléte homályban marad. Ugyanakkor a Tanár Úr kiléte nagyon is világos. Nem egy tanár úrról van szó, hanem a Tanár Úrról. Aki úgy fikció, hogy minden eleme, amelyből teremtője − az író és világa – összegyúrta: valóságos. Egy fiktív-reális létezőről van tehát szó, egy elvonatkoztatott egyediről. Paradoxonról. S a paradoxon mindig jó táptalaja az iróniának, hiszen minden paradoxon fölhívja a figyelmet arra, mennyire nem tévedhetetlen a mi Szent Racionalitásunk. Hogy magában rejti csapdáit és ellentmondásait. Föloldhatatlanul.  

                                                                             

Hernyák Zsóka: Morze. Zetna, Zenta, 2017., 96 oldal, 1900 Ft.


 Főoldal

2018. december 06.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Temesi Ferenc BékéscsabánSzálinger Balázs képviseli Magyarországot a költészet világnapján RómábanIrodalmi díjak a nemzeti ünnep alkalmábólJön a XIII. Deszka Fesztivál
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Pál Dániel Levente bájolóiMogyorósi László versei Zuglischer Manó szerelmesFellinger Károly versei
Prózák
Géczi János: Utalólapok Jassó Judit: OmlásNagy-Laczkó Balázs: A mocsárbanKiss Judit Ágnes: Feketemagyar
Kritikák
Fülszöveg, két szólamra„Én a verstől menekülök” – avagy miért nem sikerülhet ez mégsemAz érthetőség határán - Dezső Kata kötetérőlA balladák vége - Muszka Sándor: Szégyen
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA