Olvasónapló


minden_sz__v.jpg

 

Limpár Ildikó

 

 A kamaszkor sötét dimenziói

 

Telítve van a piac YA-fantasy regényekkel, ezért időnként nehéz megtalálni az igazi kincseket. Én kifejezetten olyan szövegeket szoktam keresni ezen a kategórián belül, amelyek túllépnek a paranormális románc keretein, és szimbolikusan érzékeltetik a kamaszkor, a felnőtté válás megterhelő, időnként akár traumatikus folyamatát. Ilyen kincsre leltem most is: Seanan McGuire kisregénye, a Minden szív kaput nyit alapkoncepciója, hogy azok a kamaszok, akik számára az ismert világunkba beilleszkedés gyakorlatilag lehetetlennek tűnik, találnak egy ajtót egy olyan dimenzióba, amely számukra „otthon” lehet – még akkor is, ha az külső szemlélő számára visszataszító, elfogadhatatlan. Ezeket a világokat egyébként nem látjuk a kisregényben, csak a karakterek visszaemlékezéseiből, beszélgetéseiből rakjuk össze a különféle dimenziók jellegzetességeit. Amit látunk, az a következmény, vagyis hogy mi lesz azokkal a kamaszokkal, akiket kivet a számukra kedves világ, és akik ilyeténképpen kénytelenek újra beilleszkedni az általunk ismert valóságba. S hogy mi lesz velük? Van, aki megpróbálja elfelejteni, hogy van egy olyan univerzum, ahol otthon érezhette magát. Van, aki másra sem tud gondolni, mint arra, hogy egyszer igenis megtalálja a módját a visszatérésre. És van, aki kétségbeesett lépésekre szánja el magát csak azért, hogy kaput nyithasson.

A huszonegyedik század a zsánerkeveredésről szól (nem csak a populáris irodalom műfajait tekintve), így nem ütközünk már meg azon, hogy a felnőtté válás problematikáját valaki a sötét fantasy (dark fantasy) keretein belül fogalmazza meg. Ehhez különösen jól ért például Neil Gaiman, gondoljunk csak akár Coraline című kisregényére, akár A temető könyve című regényére. Mégis van egy nagyon fontos, kiemelendő különbség a gaimani gyakorlat és McGuire megközelítése közt: utóbbi nem egyszerűen arról a kamaszkorról beszél, amit mindannyian ismerünk, és amit nehéznek, mégis nélkülözhetetlennek tartunk a felnőtté válás folyamatában. McGuire azokra a tinikre koncentrál, akiknek sokkal, de sokkal nehezebb, mint az „átlagos” kamaszoknak (ha egyáltalán létezik átlagos kamasz, ugyebár...). Akiket nem ért meg a saját családjuk sem, akiket nem fogad be a társadalom. Akiknek annyira különleges a szívzörejük (szimbolikus értelemben), hogy az képes portált nyitni egy másik világba, mert mást nem tehet már a túlélés érdekében. Az egyes világok olyan problémákkal küzdő kamaszoknak adnak nyugalmat, amelyeket jól ismerünk elvileg, de sokszor nem tudunk kezelni azon túl, hogy megbélyegezzük a kamaszt a deviáns jelzővel. Van itt aszexuális tinédzser, akad olyan lány, aki valójában fiúnak érzi magát, és olyan, sokszor pszichopatának tűnő fiú, aki boldogan állt egy Frankenstein-figura szolgálatába, mert végre kiteljesedhetett az intellektusa a tudományos kísérletezésekben.

A fentieknek köszönhetően sötétebb fantasyt olvasunk, mint Gaiman hasonszőrű regényeiben, és bizony akadnak benne olyan elemek, amelyeket nem tartunk a young adult (fiatal felnőttek számára írt) könyvekbe könnyen illeszkedő komponenseknek, és megviselhetik az érzékenyebb lelkű olvasót. (Szerencsére a szerző nem tobzódik a véres részletekben, de a regény második felében három szörnyű gyilkosság is történik, és bár csak a végeredményt látják a karakterek, elég világosan le van írva, hogy mi történt – és abba azért nem jó belegondolni.) A másság tehát nemcsak a tematika része, hanem stilisztikai szinten is megjelenik, ezért mindenképpen érettebb kamaszok számára javasolnám az olvasást (mondjuk 16+). Itt azonban visszakanyarodnék a kiindulóponthoz: csak azért, mert egy világ (ez esetben egy regény) több ponton akár visszataszítónak tűnik a külső (vagyis felnőtt) szemlélő (olvasó) számára, az bizonyos kamaszoknak egy olyan alternatív világ lehet, amit otthonosnak érezhetnek abban az időszakban, amikor úgy tűnik számukra, hogy senki nem érti meg őket. McGuire megérti őket. És ez a könyv egy olyan ajtó, amelyen keresztül többször is be lehet lépni abba a világba, ami megnyugvást nyújthat – minden nyugtalanító természete ellenére.

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit. Budapest, Fumax kiadó, 2018., 2395 Ft


 Főoldal

2018. július 09.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Ecsédi Orsolya novelláiEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png