Olvasónapló

 

deak_csillag_kotott_palya.jpg

 

Bene Zoltán

 

Egy körte árnyékát vető alma

 

Az utóbbi időben többször belefutottam abba az − egyszer méltatlankodó, másszor lesajnáló, olykor pökhendi hangon föltett − kérdésbe, miszerint: vajon miként hasonlítható össze az alma a körtével? Többnyire olyan vitát zártak le így vérmesen otromba vagy éppen nagyon is finomkodva affektáló férfiak (mindig férfiak, különös!), aminek már nem volt hová kifutnia, s a kérdező azt próbálta bizonyítani ezzel a mondattal, hogy a polémia az addigi pályát is fölöslegesen járta be, hiszen a két álláspont, amelyből a vitázók kiindultak, eleve oly messzire állt egymástól, hogy értelme sincs összefüggéseket vagy éppen különbözőségeket keresgélni közöttük. – Először ez jutott eszembe, amikor Deák Csillag festményét néztem Deák Csillag kötetének borítóján. A festményen, ezáltal a könyvborítón, körte formájú árnyékot vet egy alma. A különös jelenség alatt a cím: Kötött pálya. A kettő között pedig oly izgalmas ellentét feszül, hogy az ember óhatatlanul kíváncsivá lesz: mit rejthet magában ez a könyv? Miféle az a kötött pálya, amely mellett körteárnyékú almák teremnek?

Nem akarom lelőni a poént, mégsem titkolhatom el, hogy a kötet − többek között – magában rejti a választ a föntebb idézett, eredetileg retorikainak szánt kérdésre. Az alma és a körte könnyedén összevethető. Sőt. Össze is kell vetni őket. A részletekben lehet hiba (állítólag még az ördög is azokban búvik meg), az egész azonban hibátlan. A leibnizi értelemben. És nem abban, ahogy Voltaire értelmezte Leibnizet. Azaz: ez a világ az összes lehetséges világok legjobbika, végtére is Isten éppen azért hozta létre pontosan ezt a világot és pontosan így, ahogyan van, mert ez a legkiválóbb minden világ közül, amelyeket létrehozhatott volna. Távolról sem arról van tehát szó, amit Monsieur Voltaire gondol Leibnizről, és jót élcelődik rajta (egyébiránt kiváló) Candide-jában, vagyis, hogy a német kolléga azt állítaná, a világunk tökéletes, csupán arról, hogy az összes eshetőséget figyelembe véve még mindig ez a legjobb. Olyasmi ez, mint amikor általános iskola hatodik osztályában Peti cimborámmal technika órán megettük az iskola mezőgazdasági gyakorlókertjében termett gránátalmát. Az egyetlent, ami az előző és (később kiviláglott:) az utána következő években termett. Választhattunk: vagy nem esszük meg, és akkor vélhetően sosem derítjük ki, milyen ízű a gránátalma (1984-et írtak, banánhoz is csak ritkán jutottunk, nemhogy még annál is egzotikusabb csemegéhez), netán leküzdjük a gránátalma iránt ébredt vágyunkat, és elhitetjük magunkkal, hogy föl sem merült bennünk semmiféle tiltott vágyakozás, vagy megesszük azt a nyomorult termést, és megtudjuk, milyen az íze, aztán legföljebb letagadjuk, hogy mi voltunk a torkosok, és az egész osztályt büntetni fogja érte a tanár; esetleg be is faljuk és be is valljuk, hogy mit (t)ettünk. Mi speciel ezt a legutóbbit választottuk, kaptunk is egy szaktanárit cserébe. Pedig még csak nem is ízlett a gránátalma, csupa mag volt, semmi hús, alig valami íz; köpködtük a magot, és nem értettük, miért olyan nagy dolog ez a nyamvadt gyümölcs. Azonban a számba jöhető lehetőségek közül az adottságokat és a lehetőségeket figyelembe véve máig állítom, hogy a legjobbat választottuk, még ha nem is kerültünk ki belőle egyértelműen pozitívan. Efféle a világ is. A lehetőségeket és az adottságokat figyelembe véve a Jóisten a lehető legjobbat hozta létre. És az ilyen.

Deák Csillag jól tudja, hogy milyen. Kurtanovelláiban a kelet-közép-európai groteszk, a köztes-európai abszurd és a civilizációs határvidék egyaránt jelen van. És ott van a keleti és a nyugati kereszténység mezsgyéjén imbolygó létezés, a félbalkán, a féleurópa. Félember, félállat. Lehetne tragikus is akár, mégsem az. Mert bár kötött, mert jóllehet úgy tűnik, mintha végletesen determinált lenne, végül mindig kiderül, hogy csak amúgy balkániasan az − kijátszható. És Deák Csillag (ki)játssza. Humorral, hajszálpontos, pár szavas leírásokkal, élettapasztalattal és -bölcsességgel, néha lírával, néha realizmussal, néha a kettő elegyével, máskor a valóságfölöttibe hajló hétköznapisággal, mikor mivel. Mindig azzal, amire szükség van az adott helyen, az adott történetben, az adott hangulatban. És mindig izgalmasan. Amiképpen egy körte árnyékát vető alma izgalmas: nem harsányan, nem tolakodóan, inkább tapintatosan, elegánsan, hogy ne mondjam: intellektuálisan.

Mert a Kötött pálya egy intellektuális könyv. Mindenesetre akár annak is nevezhetném. Visszafogott, nem rámenős, nem erőszakos, nem harsány. Nem szúrja ki a szemünket meghökkentő igazságokkal, nem erőltet ránk eget rengető tanulságokat, nem tukmál ránk semmit. Bevonni akar, mintegy beavatni. Ahhoz, hogy igazán magunkévá tegyük, be kell lépnünk a játékába, föl kell vennünk a ritmusát, rá kell hangolódnunk a gondolkodásmódjára, a világ sajátos nézetére és a sajátos világnézetére. És el kell fogadnunk a játékszabályait. Minden látszat ellenére ugyanis ő diktál, ő vezet, ő osztja a lapokat. Nem csal, nem ámít. Néhol elvarázsol, máshol elkábít, helyenként elcsábít, imitt-amott elképeszt, s időnként ráébreszt. De soha nem vezet félre, mindig tisztességes, mindig hiteles. A jó próza nem is lehet egyéb, csakis hiteles. Márpedig Deák Csillag prózája jó, érdekes és érdemes próza. Talán leginkább azért, mert az igazat mondja, nem csak a valódit. És valójában az alma igenis összehasonlítható a körtével. És vethet körte formájú árnyékot.

 

 Deák Csillag: Kötött pálya. Parnasszus könyvek, Budapest, 2015. 1890 Ft


Főoldal

2018. február 08.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA