Dominka Ede Harald
Az apróhalak méltósága
„Ha nem olvasol, bunkó maradsz [de], nem mindegy, mit” – mondja a nagypapa ebben a történetben, ahol Olivér, az unoka számára ő helyettesíti valamelyest az apa szerepét, mert itt éppen az apa sodródott a távoli múltba, ahogy ez sokunknál inkább a nagypapánkkal történt. A nagypapa erős személyiségét ellensúlyozza a mama és az anya, de egy pillanatra még egy lánytestvér is feltűnik, így halványabb-erősebb színekkel kirajzolódik a hézagosnak mutatkozó, mégis teljes családi tabló.
A borítón látható szarvasi holtágban álldogáló mocsári ciprusok ligete az egyik nevezetessége a városnak – egy másik kétségkívül Hartay Csaba. Egyszerűen azért, mert akinek van vagy volt nagyapja, vagy legalább apja, ahhoz mind szól e harmadik regényében. A költői leleményességű cím, mely az apát is rejti, azt sugallja, hogy a halál toporog az ajtóban. A hedonista, pajzán dalokat éneklő, vicces-káromkodó nagypapa azonban mit sem törődik a hívatlan vendéggel. Az úgyis jön, ha neki tetszik, de nem ez a lényeg, hanem az élet. A halál csak háttér, ami kiemeli az élet jelentőségét. Az élet velejét nem feltétlenül borosüvegen és cigarettákon keresztül lehet kiszívni, a nagypapa csupán ezt a rövidebb utat választotta. Korábban az arra érdemes olvasmányokat is alkalmasnak gondolta erre, s unokáját inkább ez utóbbiak felé terelné.
A Holtágnak sem a mélye, sem a felszíne nem a szomorúságot tükrözi vissza, mivel a halállal nem szűnik meg az unoka és a nagypapa közötti kapcsolat. „Meghaltam, kisfiam, nem kell túllihegni ezt az egészet.” Képzelgésekben, álmokban továbbra is együtt maradnak, ahol a nagypapa ugyanolyan élő alaknak tűnik, mint korábban volt, ő maga is mondja, hogy nincs itt semmi horrorisztikus. Mi ugyan érezhetünk valami sajátos fájdalmat az agónia kapcsán, ezt azonban a nagypapa kemény jelleme féken tartja. A tizenkét éves gyerek elbeszélőt szemlélve a halállal találkozás inkább hat idegennek, mint rémisztőnek. Hangsúlyosabb az élet tanulása, ahogy azt a Tüskevárban Tutajos teszi Matula bácsitól. De eszünkbe juthat Az öreg halász és a tengerben Manolin és Santiago is. Hemingway gondolata a vagány nagypapára is tökéletesen illik: „Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”
Olivér tehát nem marad magára, mint névrokona, Twist Olivér (az utóbbi regényhez inkább kapcsolódik a szövegből olykor kiszólogató társadalomkritika). Ugyanakkor ez annyiban egy családregény vége, hogy – mint Nádasnál – az esendő, egyben múltközvetítő nagypapának még vannak történetei, az unokának már nincsenek.
A nagypapa utolsó perceinek látomása a hazatérés megnyugtató képével zárul, ez a „visszavont mozdulatok háza”, mely egybeesik Hartay A jövő régészei verseskötetének egyik cikluscímével, megerősítve az abban is jellemző, nem rémes elmúlás motívumának jelentőségét a szerző műveiben.
Hartay Csaba: Holtág. Athenaeum Kiadó, 2016.
