Décsy Eszter
Irodalmi rock and roll,
avagy a Hévíz folyóirat válogatása
Amikor először került a kezembe a Hévíz irodalmi folyóirat egyik száma, az jutott eszembe, végre egy kis rock and roll! Egy pillanatig el se hittem, hogy valóban szépirodalmi folyóiratról van szó, nem csak valami humbug. Az utóbbi ellen szólt egyébként a kiadvány igényessége; a jó minőségű papír és az iszonyatosan eltalált borító. Belelapoztam, és pillanatok alatt el is olvastam. Aztán jöttek az új számok, az előfizetés, nemrég pedig egy jó válogatás: Hévíz Irodalmi Antológia 2012-2014.
Ahogy már az előbb is írtam, a címlapok és az antológia dizájnja is jelzi, hogy egyáltalán nem egy unalmas irodalmi folyóiratról van szó. Meggyőződésem volt, hogy újszerű a kezdeményezés, aztán egy kis utánajárással kiderítettem, hogy a folyóirat alapítása jóval korábbra, 1990-re datálható. Az akkor még csak Hévíz és környékén terjesztett lap útja egyenetlen volt, megjelenése pedig ritka. Aztán óriási változás történt, 2012-ben a lap megnyerte magának Cserna-Szabó András írót és Szálinger Balázs költőt, hogy átvegyék a szerkesztést, illetve bővítsék ki országossá a terjesztést, és sűrítsék kéthavira a megjelenést. Saját korukból adódóan is közelebb állnak a mai fiatalokhoz, pályájuk elején járó kortárs írókhoz, költőkhöz, és jó érzékkel nyitottak feléjük. Az átlag fiatalok felé is. Dicséretreméltó húzás ugyanis a részükről, hogy a kéthavi lapszámbemutatókat a budapesti Élesztő kézműves sörözőben tartják, bográcsozással, italozással egybekötve, amiről természetesen a felolvasások, beszélgetések sem maradhatnak el.
De a buli mellett azért mégis elsősorban irodalmi lap, ami tapasztalatom szerint nagyon jó írásokat közöl. Ez persze igen szubjektív, de engem alapvetően megvettek, mondjuk úgy, rajongónak. Sajnos nincs tudomásom a 2012 előtti szerkezetről, ma azonban a folyóirat öt részre tagolódik, míg az antológiába csak három rovatból válogattak. Kezdve a Nyílt vízzel, ahol ismert, idősebb írók és költők írásaitól az egészen fiatalok első közléséig akadnak versek és novellák. A Vízibicikli irodalmi interjúk rovata, a többnyire még elő, vagy az elmúlt néhány évtizedben elhunyt kortársak életével és munkásságával kapcsolatban, de ez az egyik kimaradt rovat. A Hajószakács szintén nem kapott helyet az antológiában, pedig ez az egyik kedvencem; gasztronómiai, gasztro-történeti írások jó humorral és irodalmi igénnyel, de olyanok, amitől összefut az ember nyála. Remélem, terveznek majd egy külön gyűjteményt ezeknek. A Hullámverés a recenziók és tanulmányok rovata, ami többnyire szintén kellő humorral beszél irodalmi témákról, így egy kevésbé elszánt olvasónak is kifejezetten élvezhető és figyelemfelkeltő. Az antológia harmadik rovata az Öböl, amelybe a Balaton-felvidékhez és elsősorban Hévízhez kapcsolódó helytörténeti áttekintések, érdekességek kerülnek.
Mivel az írások egy részét ismertem már a folyóirat 2014-es évfolyamából, az antológia nem okozott nagy meglepetést, sem csalódást. Azaz mégis. Kimaradt néhány kedvenc írás, de összességében a 2014-es évfolyamból jól válogattak, így azt feltételezem, hogy az előtte lévő két évvel ugyanez a helyzet. Mindenesetre a kötet azt mutatja, hogy a folyóirat színvonala 2012 óta egyenletesen magas, tekintve mind a novella- és versközléseket, mind az egyéb írásokat. Mindenképpen dicséretre méltónak gondolom, hogy mernek nagyon fiatal tollból született, első publikációkat is közölni. Úgy érzem, a folyóirat és az antológia is remek kapocs lehetne a (kortárs) szépirodalomban kevésbé jártas és a „vonalas” irodalmárok között, remek eszköz lehet az írás és olvasás népszerűsítésére is. Mindezek mellett persze egy nagyon jó válogatást kapunk a kortárs magyar irodalomból. Úgyhogy, irány Hévíz! Nem csak reumásoknak.
Hévíz Irodalmi Antológia 2012–2014, Magvető, 2014.
