Család
(tempera-papír, 90x100 cm, 1998.,
a művész első festménye a Magyar Képzőművészeti Főiskolán)
Nagy Gábor
Köszöntő
Megyeri-Horváth Gábor jubileumi kiállításán
Természetes vágyaink közül talán az idő megragadásának az igyekezete, megélt és számunkra fontos élmények képi, kézzel fogható felidézése mindig felbukkanó, titokzatos, visszatérő kívánságunk. Az élmények sokaságából kigyomlálni a jelentéktelent és felmagasztalni a katartikussá váló jelentőset, hosszú tanulási folyamat. Fontossági sorrendet alakítva, akadozva haladunk az apró, valamint a szerteágazóan összetett, átfogó történések közepette, egy számunkra fontosnak vélt irányba, ahol az összegző tanulság és a bizonyosság megjelenik. Döntések végeláthatatlan sorozatán keresztül próbálunk minél közelebb kerülni az igazsághoz, és otthont lelve megérkezni, megtelepedni a világban. Aztán egy bizonyos besűrűsödött, nevezetes pillanatban, tisztító szándéktól vezérelve, megpróbálunk rendet rakni dolgaink között, kitűzve a továbblépés lehetőségeit.
Fodrászüzlet
(akril-vászon, 50x40 cm, 2019.)
Ilyen megjelölt időponthoz érkezett el kedves tanítványom, Megyeri-Horváth Gábor is, aki a Képzőművészeti Egyetem festő szakán öt éven keresztül növendékem volt, és itt természetesen, személyes érintettségem folytán, egyfajta elfogultságot is be kell hogy jelentsek a mondandómmal kapcsolatosan. Valószínűleg egy kicsit elfogult leszek. Ez az öt esztendő, az együttműködésünk különböző stációi egy rendkívül érzékeny ember, elhivatottsággal, érzelmekkel átitatott, mosolygós, csillogó tekintetét idézik fel bennem, nagyszerű, a tanulóéveket meghazudtoló munkák sokaságával.
Család, 2.
(olaj-vászon, 50x40 cm, 2018.)
Elhivatottság: ennél a szónál egy kicsit elidőzhetünk, hiszen a magyar nyelv sokszínű árnyaltságát nagyszerűen prezentálhatjuk a szinonimaszótár példatárán keresztül, tehát elszánt, fáradhatatlan, szívós, hajthatatlan, állhatatos, rendületlen, kitartó, elkötelezett, eltökélt, elhivatott, megállíthatatlan, szilárd, áldozatos… és messze nem vagyunk a végén.
Szerintem ez a főnév Megyeri-Horváth Gábor személyiségkarakterének kulcsszava, Gábor eddigi munkásságának összegző kifejezése. Kijelenthetjük, hogy jelen esetben szakmai és emberi értékek sajátos együvé tartozását prognosztizálhatjuk, ahol a történelmileg hitelesített értékek személyes, folyamatos jelenléte fundamentális, meghatározó eleme az alkotófolyamatnak.
Ölelés
(akril-vászon, 40x50 cm, 2019.)
A sajátos képi világot építők minden nehézségét fel kell vállalni annak, aki ezen a kínokkal, de ugyanakkor csodákkal átitatott úton elindul, és szívósan végighalad rajta. Képszövetet teremteni, ahol a hiteles élményből táplálkozó forma életteli tartalmat hordoz, talán az egyik legfelemelőbb érzés, amit alkotó ember megtapasztalhat. Megyeri-Horváth Gábor, döntések hosszú sorozatán átvergődve, visszatért a személyiségét döntően alakító, meghatározó gyerekkori alapélményeihez. Motívumai között kiemelten, és valójában újraértelmezett formában megjelent a család, ami nála döntően egy mély érzelmekkel átszőtt rendszer, ugyanakkor valahol érzékelhető egyfajta bölcseleti rálátás a képi formálás dokumentatív, szociografikus megjelenítésében. Ezeket a vizuális hangzásokat tartalmi tekintetben mindenképpen megtámogatja a takarékos, sokszor szikárnak tűnő monokróm színhasználat, valamint a sajátos komponálás, illetve a különös nézőpontválasztás. A család, a borbélyműhely, a disznóvágás vagy az összetartozás, a szeretet motívummá érlelt gesztusai mind kimeríthetetlen hátországát adják Gábor festészetének. Valójában ebben a gondolatkörben kutakodva tágabb értelemben olyan vizuális feltárásnak válunk részeseivé, ahol a családtörténeten keresztül belelátunk a történelmi idő által lerakott kultúrrétegekbe, amelyekből valójában rekonstruálhatóvá válnak eltűnt korok értékei.
Disznótor
(akril-vászon, 50x40 cm, 2019.)
Füst Milán 1948-ban megjelent esztétikai alapműve, a Látomás és az indulat a művészetben, a XX. századi tudományosság egyik meghatározó gondolatfolyama. Valójában itt találkozhatunk az életteliség fogalmának a legárnyaltabb kibontásával. Horváth Gábor képi törekvéseinek meghatározó eleme az a fajta formateremtő igyekezet, amelynek a végeredménye az életteliség. Ennek az összetettségében is differenciált követelménynek kell valójában megfelelnünk, hogy érték vagy értékközeli formát teremtsünk. Öntisztító tesztek végtelen sorozatán átlendülve adhatunk bizonyos esélyt magunknak, hogy gyarló felszínességünket leküzdve, olyan szellemi tartományokba eljussunk, ahol a valódi értékek teremtődnek.
Keresztelés
(akri-vászon, 40x50 cm, 2019.)
A kiállított munkák hírt adnak egy, az alföldi festészethez, az úgynevezett földfestészethez közel álló törekvésről, valamint felmutatnak bizonyos személyes megoldásokat az ábrázolás folyamatos alakíthatóságáról, újraértelmezéséről. Örömmel tölt el annak a tudata, hogy a szakmai tisztességen, tudáson alapuló festészet nem kopott ki, és mint értékteremtő lehetőség jelen van a képzőművészeti szintéren. Gábor szerencsére még az a festő, aki töretlenül hisz a vonalban rejlő végtelen kifejezés lehetőségében, a ragozott vonal erejében, a személyes és egyszeri nyomok hitelességében, a látomás fontosságában.
Nem hagyhatom szó nélkül, Megyeri Gábor munkásságáról elmélkedve, azt a példaértékű rajzpedagógiai munkálkodást, amelynek még aktív koromban, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen én is élveztem áldásos eredményét, több szakmailag kiválóan felkészített növendék formájában. Úgy gondolom, hogy a tanítás az egyik legszebb emberi tevékenység, ahol adakozva, érzékenyen építjük a jövőt, és mindeközben rengeteget kapunk. Hitelessé tenni a pedagógiai munkánkat igazából a műterem magányából lehetséges.
Üzenet lányomnak
(akril-vászon, 40x50 cm, 2019.)
Úgy gondolom, Gábor – a festő és a tanár – nagyszerűen hitelesíti magát azzal az értékorientált szakmai és pedagógiai szellemiséggel, amelynek a nagyszerű és hiteles megnyilvánulását tetten érhetjük ezen a kiállításon.
Isten éltessen sokáig!
Megyeri-Horváth Gábor kiállítása, Békéscsaba, Csabagyöngy Kulturális Központ, 2019. 05. 17. Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművész megnyitó szövege.
