Helyszíni tudósítások

 

SZE_FI_PH.jpg 
Szilágyi Enikő, Fazakas István, Podonyi Hedvig

 

Szepesi Dóra

 

Benső beszéd: hangminta

 Fodor Ákos hangoskönyv-bemutatója

 

 

„Egy hangoskönyv valószínűleg akkor éri el célját,
ha saját benső beszéddé lényegülve
szólhat tovább bennünk.”

 

Fodor Ákos írásaiból nemrégiben egy hangoskönyvet jelentetett meg a Fekete Sas Kiadó, amelyet az Írók boltjában és a Jókai Anna Szalonban mutattak be. Mindkét programon ott voltam, annyira megragadott Fodor Ákos újra felfedezett világa, így most a két hasonló, egymás kiegészítő eseményről összefoglalva írok. Fazakas István, a Fekete Sas Kiadó vezetője, Podonyi Hedvig, Fodor Ákos özvegye és életművének gondozója, a hangoskönyv és több korábbi kötet összeállítója, valamint Szilágyi Enikő színművész, előadóművész, akinek hangján megszólalnak Fodor Ákos írásai, a hangoskönyv megvalósulásának útjáról beszélgettek. Szilágyi Enikő előadásában élőben is hallhattunk számos szöveget, láthattunk vetített fotókat, illetve egy kisfilmet, amelyet a költő halála után, a 2015 márciusában megtartott, rendhagyó búcsúztatóra állítottak össze.

A Fekete Sas Kiadó 2009 óta a költő hat kötetét adta ki, a hangoskönyv idén a Magyar Kultúráért Alapítvány és a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával jelent meg. Ahogyan Szilágyi Enikő fogalmazott, az volt a céljuk, hogy ennek a csodálatos költőnek az életfilozófiája, életérzése, hallatlan kifinomultsága és érzékenysége a szavain át eljusson mindenkihez, mert a költészete ma, ebben a goromba világban valóságos éltető elem. Sokan szeretnek könyvet olvasni, de egy CD-t utazás, várakozás közben is lehet hallgatni, és így többeket megérinthet.

„A szavakkal bensőséges, rossz viszonyban állok, szakadatlan birkózunk egymással. Épp ezért mondhatnám szeretetnek is. (…) Érzékeny, egészséges ember, aki hasonlít korára, ám kívül s bent a következő korszak megteremtésén fárad. Ehhez az eszményhez közelíteni ars poétikám.” – idézett Podonyi Hedvig a költőnek a Kortársban 1965-ben megjelent szövegéből, amelyből kitűnik, hogy Fodor Ákos – annak dacára, hogy Zeneakadémiát végzett, majd 23 évig a Zenemű Kiadó szerkesztője volt –, korán elköteleződött a versírás iránt. A hangoskönyv szerkesztése nem is volt olyan egyszerű feladat, mivel mindhárman sok, mindenképpen közlésre szánt szöveget jelöltek ki. Podonyi Hedvig hármuk válogatásából, konszenzus alapján szerkesztett, a szövegeket valamiféle gondolati fonalra fűzte föl, a ciklusszerűségeket zörejhangokkal, természeti hangokkal tagolták. A szövegek Fodor Ákos legkülönbözőbb költői és életkori szakaszaiban képződtek, de tanulságuk szerint eléggé kialakultan gondolkodott már egészen fiatalon, így szerkesztőjének nem okozott az összeállítás ilyen szempontból sem nehézséget. Hogy folklorizálódik-e az anyag, mint annyi Fodor Ákos-vers, nem tudni, ám biztosan mindenki egy tágabb képet kap e gazdag költői világról, mint amit eddig ismerhetett. A kiadó először próbálkozik a hangoskönyv műfajjal – ez a CD Fodor Ákos hosszabb és rövid írásaiból összeállított „hangmintája”, legalábbis az egyik, mert remélik, hogy a kezdeményezésnek folytatása is lesz. Legalább húsz éve, hogy feleségét kérte meg Fodor Ákos könyvei szerkesztésére; még mindig van körülbelül két-háromkötetnyi hátrahagyott, megjelenésre szánt vers, amelyek időközben folyóiratokban megjelentek, de kötetben még nem, és szeretnék, ha először azok látnának napvilágot, de egy összkiadás szintén érlelődik. Hogy az alkotót kicsit személyében is közelebb hozzák az olvasókhoz, interjúkból, róla írott különféle cikkekből, visszaemlékezésekből külön kötet-összeállítást készítenének.

Vajon látott-e maga előtt olvasót Fodor Ákos, miközben írt – vetődött fel a kérdés. Megtudtuk, hogy gyerekkorában nagyon szerette a tudományos könyveket és a megszerzett ismereteit egy képzelt közönségnek el is mesélte. Ez a működésmód, kissé más formát öltve, lényegében ugyanaz maradt. Közlendője volt, de nem szerette a nyilvánosságot. Saját verseit felolvasta, nagyon ritkán a YouTube-on el lehet kapni (például ezen a linken). A közös munkában sokszor föl is merült, hogy „Ákos így mondaná, Ákosnak így lenne jó”, és Enikő hallatlan precizitással, odafigyeléssel dolgozott. Milyen az, ha nőelőadó mondja férfiköltő versét? – merült fel a Fodor Ákos költészetének nyitott Facebook-csoportban. „A versnek nincs neme, a vers nem határozza meg előadóját, és ha meghatározza, az nem jó” – válaszolta a felvetésre Szilágyi Enikő. Miért ne mondana egy színésznő olyan verset, amit általában férfi színészek szoktak mondani? Ő ezen soha nem szokott fennakadni.

 

Szil__gyi_Enik__.jpg
Szilágyi Enikő

 

„Fodor Ákos ritkán méltányolt lírája érett, magasrendű, megragadó. (…) Segít az önmagunkhoz és a világhoz való viszony, a szilárd és kritikai értékrend, a boldogságot állító, ám illúziótlan világlátás kialakításában.” – idézett Podonyi Hedvig Tarján Tamástól, amihez Fazakas István hozzátette, hogy Fodor Ákost olvasni mindennapi etikánkhoz tartozik. Annyira megemeli az olvasót, most már a hallgatót is, hogy minden kis írásától jobb lesz. Az is nagy szerencse, hogy „hordozható” formátumban ír; mert ha elolvassuk egy-egy írását, visszük magunkkal, észrevétlenül belénk költöznek. Mint a pici tűszúrások – van is egy Akupunktúra című könyve, fűzte hozzá Podonyi Hedvig –, elindítanak egy folyamatot a testünkben-lelkünkben és aztán azok szólnak bennünk tovább. „Ez a jó minőségű népszerűség” – fogalmazott Szilágyi Enikő. Fodor Ákos írásaiban azt szeretik az őt kedvelők (mondhatjuk, rajongók), hogy az éles logika, az egyfajta nagyon intellektuális megközelítésmód mellett tele van érzelmekkel, lelket megindító, finom érintésekkel. Előadója szerint ezeknek az írásoknak lelkük van, és ő ezért szereti őket tolmácsolni. E lelki minőség szemléltetése kapcsán felidéztek egy 2010-es, Új Könyvpiacban megjelent írást Tarján Tamástól, amelyet a Gonghangok című kötetről adott közre: „Fodor Ákos az európai formát öltött haiku legkeletibb magyar művelője, természetesen Maco Basohoz, a japán haiku nagymesteréhez fordul a legotthonosabban. Az ő emlékére, tiszteletére íródott a Most című vers is. „A csendes égen / felhőhajók úszkálnak. / Se harc, se verseny.” A kötet egyik legnagyszerűbb haikuja. Minél többször olvassa valaki, annál inkább belefeledkezik. A memória gyorsan rögzíti, s mégis megtanulhatatlan, elsajátíthatatlan, mert mindig másfelé rezdül. „Se harc, se verseny.” Fodor Ákos ars poétikája is lehetne a négy szó. Pedig tévhit, hogy tisztán visszahúzódó, szemlélődő, töprengő költő lenne, övé a sűrű is, a nyelv rengetege. Mely legalább oly sűrű rengeteg, mint maga az élet.”

Személyéről, munkamódszeréről is szó esett. Mindig volt előtte papír, mindig firkálgatott valamit, és sokat kidobott. Igyekezett készenlétben tartani, karbantartani az íráshoz való tudatállapotát. Úgy gondolta, legjobban két ember tud beszélgetni, legfeljebb három, a többi az már társasági élet, és azt ő nem szerette. Nagy visszavonultságában a zene jó társa volt, legszívesebben Mozartot hallgatott. A költőtársak közül Pilinszkyvel, Tandorival és Zalán Tiborral ápolt baráti kapcsolatot.

Fodor Ákos a Vízivárosban lakott, ahol a második bemutató helyszíne, a Jókai Anna Szalon is található. Aktualitás, hogy a Víziváros történetéről a Batthyány téren rendeztek egy kis kiállítást, és az egyik tablón – többek között – Fodor Ákos is szerepel. Végezetül magam is megjegyzem, hogy nem kapott díjakat. Legalább egy József Attila-díjat megérdemelt volna.

 


Főoldal

2022. december 14.
Elek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Mindák Dániel: CsokitortaCsabay-Tóth Bálint: A sarj
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Magad lehetszHáy János: TermoszBíró József verseiKürti László versei
Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: Búcsúzó
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png