Dér Adrienn
Tik-tak
Az időtől mindannyian függünk, ha másként nem, egyszerűen a múlása által. Akarva-akaratlanul is az órára nézünk, vagy a fényviszonyok változásából következtetünk, hol tart a nap, de körülvesz minket időpontok formájában: programok, kötelességek kezdete és vége, határidők, találkozók. De mi van akkor, ha valaki annyira az idő megszállottjává válik, hogy már a puszta életét, sőt másokét is, attól teszi függővé?
A száz óra házában Helena és órásmester édesapja pont egy ilyen helyzetbe kerül. Mr. Westcott felfogadja őket, hogy viseljék gondját az óráinak. Busás pénzt fizet érte, ami Helena apjának kapóra is jönne, hogy végre önálló órásműhelyt nyithasson. Persze nem számít arra, hogy a feladat közel, vagy még inkább több mint száz darab óra karbantartását jelenti, ami a teljes napját felemészti. Extra terhet ró rájuk a megbízási szerződés kikötése: soha egyetlen óra sem állhat meg! Ha ez mégis megtörténne, Helenáék mindenüket elveszítik. A kislányt megrémíti ez a kikötés, főleg azért, mert ezzel az édesanyjára emlékeztető utolsó kapcsot, egy beszélő papagájt, Orbitot is elvennék tőle. Az apja ellenben nem aggódik, bátran, magabiztosan áll bele a feltételbe, hiszen kiváló órás, és ha szívvel-lélekkel gondoskodik az órákról, semmi probléma nem adódhat. A munkában Helena is segít neki.
A kislány eleinte magányos, dühös és aggódik a képtelen feltétel miatt, és számtalan kérdés is motoszkál benne, amiket nem tehet fel (ezt is belevették a szerződésbe, hogy a házban látottakról és hallottakról nem beszélhetnek, még egymás között sem), így választ sem remélhet rájuk: mi történik, ha megállnak az órák? Ki az a fiú, aki mindenhová szellemként kíséri őket, és akiről aztán kiderül, hogy valójában lány, de mégis Fiú? Miért tűnt el a személyzet a Westcott-házból, hogy aztán minden feladatot Stanley-nek, a fiatal, egyetemre készülő házitanítónak kell ellátnia, aki odaadással teszi mindezt, és szakácskönyvből főz is (férfiként az 1900-as évek elején!), ha ezzel segíthet a családnak „megjavítani a saját elromlott alkatrészeiket”?
Helena az egyik órában váratlan üzenetet talál elrejtve az előző órástól, aki arra figyelmezteti őket, hogy menjenek el, amíg nem késő, mert az órák náluk is meg fognak állni. Mr. Fox is kiváló órás volt, aki ugyanazokkal a feltételekkel szerződött, mint Helena apja, és végül mindenüket elvesztette. Helenának majd’ megszakad a szíve, amikor látja, hogy a család a három gyerekükkel éhezik, és lassan dologházba kényszerülnek, amiről Helena tudja, ajánlatos elkerülni. A kislány mindenáron meg akarja ezt akadályozni, és segíteni a családnak, hogy visszakapják a holmijukat – nem mellesleg megelőzni, hogy ők is erre a kétségbeejtő sorsra jussanak. Ebben segítségére van Fiú is, akinek leghőbb vágya, hogy tönkrement életük, akár egy mechanikus óra, ismét működőképes legyen, és hogy felhívja magára az édesapja figyelmét. Ahhoz, hogy sikerrel járjanak, ki kell deríteniük, mi történt Fiú édesanyjával, milyen titok lappang a madártollas kalapos nagynéni, Katherine körül, akit Orbit ki nem állhat, és vajon ki szabotálja az órákat. Az idő viszont csak telik… míg meg nem áll. Tik-tak.
Ann-Marie Howell már előző két regényében, Az elveszett titkok kertjében és A titkos csillagvizsgálóban bebizonyította, mennyire briliánsan szövi a szálakat, amelyeket gyerekszereplői ügyesen göngyölítenek fel, hogy aztán a takarásból előbukkanjon a titok. A történeteit rendre a századforduló titokzatos és izgalmas világába helyezi, ahol a nagy találmányok újdonságának köde lengi be az amúgy is misztikus Angliát, a lovak patái pedig számtalan izgalomról csattognak a macskaköveken. Akkoriban a nők még (mint ahogy most is) a jogaikért harcoltak, amely harchoz Howell karakterei is hozzáteszik a magukét: megmutatják, hogy egy kislány is ugyanolyan eszes, és semmiben sem marad el egy fiútól. Képesek megugrani az útjukba kerülő akadályokat, megoldani a rejtélyeket, kiállni az igazság mellett és segíteni az elesetteket, bátran, őszintén, még ha félve is.
Howell remek atmoszférát teremt, izgalmakkal teli feszült várakozással töltve meg az órákat, amelyeket a regény szereplőivel töltünk egy régmúlt, ám a miénktől nem is annyira különböző korszakban. Minden perce megéri ennek az időutazásnak.
(A. M. Howell: A száz óra háza, ford. Cséplő Noémi, Manó Könyvek, 2024, 320 oldal, 3990 Ft)
