Papírhajó - Primér/Primőr

 Hal__sz_B__lint__1_.jpg

 

Halász Bálint

Malacmennyország

 

Az év első napja hideg volt. A hó szemerkélt, és a kék égen egy tacskó alakú felhő úszott.

– Na még ilyet! – jegyezte meg Ernő, lesöpörte a konfettiket kalapjáról, és visszahelyezte a fejére.

Ernőnek az volt a kikezdhetetlen álláspontja, mi több, életfilozófiája, hogy kalapra márpedig szükség van. Különösen, ha malac az illető, sőt minél malacabb, annál inkább fontos egy hetyke fejfedő, legyen az vászon, széles karimájú, cilinder vagy olyan, amilyeneket a vadászok hordanak, esetleg sasoló tollakkal telitűzdelve, de lehet kemény és kerek, mint az élet. Igaz, az nem kerek. No, az övé sem ilyen nem volt, sem olyan, hanem olyan másfajta.

– Ernő, mi a véleményed, én jó malac vagyok? – kérdezte László.

Ernő jól ismerte Lászlót, együtt dagonyáztak kismalac korukban, kukoricák terén tudása megkerülhetetlen volt, ugyanakkor Ernőnek mégis nehezére esett komolyan venni egy kalap nélküli sertést.

– Ezt most pontosan hogy érted? – nézett rá sandán, és végigsimította a kalapja karimáját, szerette a hódnemez tapintását.

László közelebb húzódott, rövid és tömzsi lábai felverték a sarat. Ernő idegesen kapott a fejfedőjéhez, nehogy folt essen rajta.

– Erkölcsös vagyok, szerinted? – súgta a fülébe.

Ernő gyanakvóan mérte fel dagonyatársát. Lászlónak beleért a hasa a pocsolyába.

– Ez elég furcsa kérdés! – köhintett – Nem úgy érted, hogy erszényes vagy-e?

László fülei lekonyultak, szemei kidülledtek, orrlyukából egyenlőtlenül tört elő levegő, és csapódott ki pára formájában a jeges reggelen.

– Ez mi, amit csinálsz? – horkant fel Ernő, akit kezdett kifejezetten idegesíteni László viselkedése.

– Gondolkodom! – sóhajtott nagyot László.

– Ez elviselhetetlen, azonnal fejezzed be! – Ernő hangja nem tűrt ellentmondást.

László megkönnyebbülten fújtatott, a felszálló ikerleheletek üldözőbe vették a magasban lubickoló tacskót.

– Akkor? – nézett rá kérdően László.

– Akkor mi? – Ernő szerette volna lezárni ezt a beszélgetést.

– Erszényes vagyok? – meredt rá László, de úgy, hogy Ernőnek felálltak a szőrök a hátán.

– Már hogy lennél!? – csattant fel.

– De biztos?

Ernő összehúzta a szemét, és végigmérte a társát, különösen azt a részt, ami belecsüngött a pocsolyába. Megborzongott.

– Biztos!

László elégedetten röfögött, belerengett az egész disznóól. A tetején elbóbiskoló kakas riadtan kapta fel a fejét, és mert hirtelen megrémült, hogy valaki a pozíciójára pályázik, nagyot kukorékolt. László boldogan túrt bele a földbe, és sasszézva az etető felé fordult. A manőver elég sokáig tartott, tekintve a méreteit, de amikor sikerült, viszonylag fürge léptekkel indult neki. Ernő fejcsóválva nézett utána, majd a tekintetét az égre szegezte, a kutyát keresve. Nehezen, de újra megtalálta. Mintha nyelvet öltött volna a lenti világra.

– És mi van a mahackodással? 

László szája és lába teli volt kukoricával, és a kérdéssel együtt egy félig megrágott csutka is kicsúszott a pofájából, felverve a sarat. Ernő ezúttal túl lassú volt, a kalapját beterítette a mocsok.

– Mi lenne?! – üvöltött fel. – Szerencsére malacok vagyunk, malackodunk! Inkább komolyodj meg, és vegyél magadnak egy kalapot!

– Jó! Persze – László hangja leheletvékony volt, mint a giliszta a tyúk szájában, aki párás szemmel csodálta a kakast.  

Ernő fortyogott a dühtől, de ekkor észrevette, hogy a tacskó tappancsokat növeszt, és felé int, még mielőtt végleg eltűnne.

– Megfogadtam, hogy idén beszerzek egyet! – László nem mert Ernőre nézni, a földet túrva merengett. – Ha már lesz nekem, szerinted akkor én is bejutok a malacmennyországba?

Ernő megemelte a kalapját a kutya felé. Széles mosoly ült az arcán.

– Hiszen ez itt az!  Na, adj ennem!


 

Főoldal

2019. január 24.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Szálinger Balázs: Lispeszentadorján, prémium eseményekSzondy György verseiMohácsi Balázs verseiSzilágyi András versei
Prózák
Kései házasságHaász János: Apa csak egy voltCsabai László: HármanPapírváros-szilánkok
Kritikák
Túl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjérőlAz árulás testi kényszereRóni a kilométerek mondatait
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA