Papírhajó - Mentőöv

 Drifter_B1_web__1_.jpg

 

„Nagyon modern, nagyon huszonegyedik

századi”

 

– Négy gyerek, négy különböző karakter. Kiben mit szeretsz a legjobban?

– Mind a négy szereplőt úgy szeretem, ahogy van: a jó és rossz tulajdonságaival együtt. De a szívem csücske Drifter, a kicsit antiszociális, gördeszkás, számítógépfüggő, filmrajongó srác, aki elképesztő megérzéseivel és flegmaságával igazi szeretnivaló kamasz.

– A Rumini kötetekkel a hátad mögött mi jelentett számodra kihívást ebben a mese- regényben?

– Ez a meseregény, illetve folytatása, a Drifter életem két legnagyobb kihívása volt. A Ruminiben minden csak azon múlik, hogy mennyire szárnyal a fantáziám. Itt viszont olyan területre merészkedtem, ahol nem vagyok igazán otthon, és úgy kellett letehetetlenül izgalmas kalandregényt kerekítenem, hogy közben a lehető legtöbb információt adjam át az adott területről: az Almában a sakkról, a Drifterben pedig a számítástechnikáról és a mesterséges intelligenciáról.

– Tudsz sakkozni?

– Alapszinten. Inkább úgy mondanám: a lépések ismeretében végig tudok játszani egy partit, amíg mattot nem kapok.

– Milyen volt a közös munka Polgár Judittal? 

– Nagyon izgalmas. Rengeteget tanultam tőle sakkról, analitikus gondolkodásról, előre tervezésről, akaraterőről, hibákról és azok belátásáról. A sok beszélgetés mellett az volt az egyik legizgalmasabb találkozásunk, amikor Judit trükkös mattokat tanított nekem. Mintha egy elsőéves zongoranövendéket tanítana Beethoven komponálni.

– Hogyan érezted magad az írás közben?

– Időnként felszabadultan szárnyaltam, de voltak iszonyú nehéz szakaszok is.

– Például?

– A mindent eldöntő nagy csata, ami egyszerű harcleírásként is olvasható, valójában lépésről lépésre megfeleltethető Judit egyik leghíresebb partijának, amit a későbbi világbajnok, Anand ellen játszott tizennégy éves korában. Ezt a partit később a múlt évszázad tizenkét legjobb sakkpartija közé választották. Iszonyú sok munkám van ebben a másfél fejezetnyi csataleírásban: szerintem nagyjából másfél hónapig dolgoztam ezen a néhány oldalon.

– Judit, gondolom, segített neked benne…

– Olyannyira, hogy mielőtt írni kezdtem a csatát, átmentem hozzájuk. Ő lejátszotta nekem a partit (fejből), és minden lépést hosszan magyarázott – miért ezt lépte, mire gondolt közben, mire számított vagy nem számított közben az ellenfele. Én jegyzeteltem, de Judit férje videóra is felvette ezt az egészet, amit én otthon rengetegszer visszanéztem. Ugyanennek a partinak egy angol nyelvű bemutatóját is megtaláltam a neten – ezt is vagy negyvenszer végignéztem, lépésről lépésre, mire kitaláltam, hogy melyik szereplő melyik sakkfigura posztján lépjen ki a csatamezőre, illetve mely lépéseket fontos vagy érdemes dramaturgiai szempontból megjelenítenem. Hiszen nem lehetett mindent, abból olvashatatlanul unalmas szöveg állt volna össze.

Berg_Judit__Sz__sz_Marcell_fot__ja_.jpg

– Mikor tudsz dolgozni, mikor csókol homlokon a múzsád?

– Leginkább reggel és délelőtt szeretek dolgozni, bár néha késő este vagy hajnalban, félálomban születnek a legjobb ötleteim.

– Van konkrét hely, ahol szeretsz és tudsz írni, vagy bárhol lehet?

– Van egy kedves, rikító zöld falú dolgozószobám, amelynek falát az illusztrátoraimtól kapott képek díszítik. Itt nagyon szeretek dolgozni, de tavasztól őszig inkább kiülök a teraszra a laptopommal.

– Mi a célja a kötetnek és benne a sakknak? A szórakoztatva tanítás? Esetleg a sakkhoz való kedv felkeltése?

– Mindkettő. Cél volt a sakk és a sakk-gondolkodás bemutatása, megismertetése, kedvet is akartam csinálni a gyerekeknek a sakkozáshoz, de közben mégis az volt a fő célom, hogy egy izgalmas, tartalmas regényt írjak, ami beszippant.

– Az első kötetben a sakk ad egyfajta keretet, ami a második kötetben a mesterséges intelligencia lesz. Beavatsz minket, hogyan kell ezt elképzelni?

– A második részben, a Drifterben onnan folytatódik a történet, ahol az Alma abbamaradt: a gyerekek hazajutnak, de időről időre vissza kell térniük a Sakkbirodalomba, mivel Alma lett az új uralkodó. De közben valami félrecsúszik, Almát egy ismeretlen férfi követi a valós világban, a birodalomban lázadás készül ellene, később pedig egy komoly bűntény középpontjába kerülnek a szereplők. Mivel Alma eltűnése (elrablása) után Drifter lesz az egyik legfőbb gyanúsított, nem marad más választása önmaga tisztázására, mint elindulni a nyomok mentén, amelyek egyre messzebbre vezetnek. Telefonfeltörés, lehallgatások, hackelések után egyre több jel utal arra, hogy a szálakat a háttérből egy önálló életre kelt mesterséges intelligencia mozgatja. Persze itt is volt segítségem, hiszen magamtól nem tudom, hogy kell módosítani a számítógépen egy éppen futó programot, feltörni egy bankkártya adatait vagy egy telefon memóriáját. Rengeteget konzultáltam egy igazi hackerrel, aki nemcsak hihetetlenül sok szakmai segítséget adott, de szakmailag ellenőrizte is a könyvet, hogy informatikai szempontból minden mondatom igaz legyen.

– Mennyiben más, mennyiben változnak a második kötetben a gyerekek?

– Most Drifter a főszereplő, ráadásul Alma és közte szép lassan egy kis románc is szövődik. Félix és Bella ebben a kötetben kisebb szerephez jut csak, persze őket sem hanyagolom el teljesen. De bővül a szereplők köre egy hackerrel, aki szerintem nagyon jó fej, és a valódi segítőmről mintáztam, illetve nagyon szeretem a könyvbeli nyomozót is, aki eleinte az egyik legfőbb veszélyforrás, végül mégis a gyerekek mellé áll.

– Szerinted mi a különleges Drifter meséjében, azaz a második kötetben?

– Különleges egyfelől attól, hogy naprakész. Azt meséli el az informatika állásáról, lehetőségeiről és veszélyeiről, amit mai tudásunkkal elmondhatunk. Nagyon modern, nagyon huszonegyedik századi. Másrészt, azt hiszem, sikerült egy igazi kamasztörténetet írnom, amiben valódi gyerekek élik mindennapi életüket, félelmeiket, barátságaikat, vágyaikat, reményeiket a szülők, osztálytársak, tanárok között egy olyan világban, amely teljesen a számítástechnika függvényében működik.

– Jól érzem, hogy a mostani köteten kívül még várhatunk további két történetet, Félixét és Belláét? Mennyit árulhatsz el?

– Igen, a tervek szerint a másik két főszereplő köré is fog egy-egy kötet szerveződni. Félix kalandjai kapcsán a természettudományok mélyére fogom vezetni az olvasókat, Bella pedig az állatok és a környezetvédelem kapcsán lesz főszereplő. De aggodalomra semmi ok: egyik könyv sem lesz didaktikus, két rettentő izgalmas kalandregényre kell számítani!

 

                                                            (A szerzővel Schütz Gabriella készített interjút.)

 

(Berg Judit – Polgár Judit: Alma. A sötét birodalom, Bernát Barbara illusztrációival, Ecovit Kiadó, 2013, 276 oldal, 3360 Ft)


 

Főoldal

2018. december 04.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Kántor Zsolt: Tandori Dezső 80 gombjaKerényi Kata verseiVörös István: A Hamletgép vándoréveiGömöri György versei
Prózák
Hernyák Zsóka: TobzoskaTóth Krisztina: A csizma öltöztetSándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálva
Kritikák
Csehy Zoltán: Színek könyveBejárni az írás terét - Krasznahorkai László: A Manhattan-tervMegtalált kötet - Csillag Tamás Megtalált országáról Az értelmezés füstcsíkjai - a Lözsurnál dö Lüniverről
Esszék, tanulmányok
A néző identitása: Mi József Attila Hamletnek?Hamlet: drámák és szövegkönyvek Kazinczy Ferenc Hamlet-fordításárólObjektív helytörténet szubjektív szemszögből
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA