Papírhajó - Mentőöv

A_rabbi___s_az_oroszl__n.jpg

„A döntés a te kezedben van…”

 

– Hogyan született meg a gondolat, hogy a népmesekincstár sorozatban most a zsidó meséket gyűjtsd egy csokorba?

– Egyszer, nem is olyan régen, az álomszövők szálai összeértek… – mondaná a mese. A Lauder és a Scheiber zsidó iskolák pedagógusaiban megfogalmazódott az igény, egy tartalmában és formájában is újszerű és korszerű, gyerekközpontú, a pedagógia szempontjait is figyelembe vevő zsidó mesegyűjteményre. Az általam válogatott Népmesekincstár sorozat kötetei ilyenek. Amikor Balázs Eszter (a Kolibri Kiadó főszerkesztője) feltette a kérdést, hogy lenne-e kedvem egy zsidó mesegyűjtemény összeállítására, óriási örömmel mondtam igent.

 

Bajz__th_M__ria__Szab___Vir__gt__ja_.jpg

 Bajzáth Mária (Szabó Virág fotója)

 

– Miért volt ez számodra fontos misszió?

– Ha misszió, akkor hídépítésnek látom a munkám. Történetekkel, mesékkel kötök össze múltat és jelent, gyereket és felnőttet, nőt és férfit, földrészeket és kultúrákat. A zsidó mesék különösen közel állnak hozzám, évtizedek óta gyűjtöm a zsidó mesekönyveket. Amikor belegondolok, hogy sok-sok gyerek és felnőtt ezeken a történeteken keresztül találkozik a zsidó mesei világgal, az öröm mellett komoly felelősséget is érzek. Pont ezért óriási megtiszteltetésnek vettem, hogy én kaptam a feladatot, és izgalmas kihívásnak éltem meg.

– Miért érdemes más népek meséit is olvasnunk a gyerekeinknek?

– Mert azt az üzenetet közvetítjük, hogy a világ színes, hatalmas, érdekes, sokféle ember él benne. Aki népmeséken keresztül is ismerkedik a világgal, izgalmas szellemi kalandban vesz részt, „fellegajtót nyitogat”. Hidat építhet más kultúrák felé, amelyen keresztül közelebb kerülhet egy másik nép valóságához és hiedelemvilágához, híd teremtődhet, látható és láthatatlan, népek-nemzetek, ember és ember között. A mesehallgató mesék segítségével bárhová eljuthat, ráadásul akárhányszor és bármikor. Megismerheti más népek szokásait, gondolkodásmódját, ételeiket, növényeiket, állataikat. A mesék univerzális szimbólumain keresztül a gyerekek észrevehetik azt, ami hasonlít, ami közös bennünk és más népekben, és azt is megismerik, amiben különbözünk. 

– Mi az, amiben a zsidó népmesék különlegesek?

– A hőseik, még ha királyok is, földi halandók, akik „nem élhetik gőggel az életet”. Mindennek az a dolga, hogy az életükben, házukban, falujukban, birodalmukban rendet tartsanak és teremtsenek. Azt üzenik: tedd a dolgod, ügyelj a szavaidra és a cselekedeteidre, tanulj, tedd jobbá a földi világot magad és a Teremtő örömére. Isten erejébe vetett bizalom, a hit, minden akadályt legyőző, irányt mutató és megtartó erőként jelenik meg. Különleges, összetett gondolkodásmód jellemzi a bölcs zsidókat, amivel szinte minden kérdést megválaszolnak. Nem utolsó sorban nagyon szórakoztató a mesékben lépten-nyomon megjelenő zsidó humor is.

– És mi az, amiben mások, mint a már megszokott magyar népmesék?

– Sajátos nyelvezetük van, hiányoznak belőlük a magyar népmesében megszokott szófordulatok, mesekezdő vagy -záróformulák. Nem az Óperencián vagy az Üveghegyen túlra visz a mesék kezdőformulája, hanem nagyon is földi helyszínekre. A mesék hőseit nem a táltos paripa segíti, hanem a hit és az ima ereje, nem hétfejű sárkánnyal küzdenek, önmagukat győzik le.

– Milyen visszatérő motívumokban bővelkednek?

– A válogatás és a választás a legtöbbször visszatérő mesei üzenet.  Válogasd meg a barátaidat, válogasd meg a szavaidat, válogasd szét, amit eszel, iszol. Válaszd meg jól az utad, a férjed, a feleséged. A döntés a te kezedben van, a felelősség a tiéd. Az egyik mesében mondja a rabbi: «Azt, hogy az ember jó legyen-e vagy rossz, jámbor-e vagy gonosz, nem szabják ki előre az Égben; mert azt a Teremtő az ember szabad akaratára bízta, amint az írva van: „Íme, eléd teszem a jót és a rosszat: válaszd a jót!”»

– Avass be, kérlek, a munkádba, hogyan gyűjtötted össze a meséket? Fordítani is kellett?

– Annak ellenére, hogy az elmúlt száz évben megjelent több tucat zsidó mesegyűjtemény, és mindből válogathattam, nagyon sok munkánk volt a szövegekkel. Kevés a jól fordított – vagy jól lejegyzett – zsidó mese. Sokat kellett, többnyire angolból, újrafordítani-fordítani, összevetni változatokat, megpróbálni újramesélni. A magyar mellett angol nyelvű mesegyűjtemények és nemzetközi mesemondók voltak a segítségemre.

– Mit gondolsz a kötetet díszítő és kísérő rajzokról? Szerintem pompásak!

– Én is le vagyok nyűgözve tőlük, és akárhányszor átlapozom, mindig találok új képi üzenetet is. Herbszt László (illusztrátor) és Maros Krisztina (könyvtervező) együttműködéséből született egy olyan zsidó mesegyűjtemény, amit nagyon jó kézbe venni. Könnyű, pont befér egy kézitáskába (ez szülőként fontos szempont), és gyönyörűek a képei.  Herbszt László ősi zsidó szimbólumokkal, betűkkel, jelekkel visz bennünket közelebb a történethez és önmagunkhoz, képei különleges művészi alkotások.

– Van kedvenced a kötetből?

– Több mint ezer mese közül választottam ki hetvenet, mindegyik a szívem csücske. De van több kedvencem, ami kimaradt. Élőszavas mesemondás alkalmával hallottam egy történetet, amelyik azt meséli el, hogy miért van az emberek ajka fölött a függőleges mélyedés, és azt is, hogyan kerültek a földre a mesék. Mivel nem találtam hitelesnek tekinthető zsidó forrást, nem került bele a kötetbe. Így kezdődik: „Amikor az anyák szíve alatt megfogan egy élet, Lajla, a tündér odatelepszik a magzat mellé, és a fülébe suttogja a világ összes meséjét. Kilenc hónapig duruzsol, és elmesél mindent, ami valaha volt, vagy valaha lehet. Amikor a gyermek megszületik, minden történetre emlékszik, amit az édesanyja szíve alatt Lajla elmondott neki. Szeretné továbbadni az embereknek az összeset, de mielőtt hang jöhetne ki a torkán, Lajla fölé hajol, és mutatóujjával lepecsételi az újszülött ajkát. Ezt a mélyedés ott van minden ember szája fölött. Egyszer azonban, született egy gyermek, akinek Lajla elfelejtette lepecsételni az ajkát…”

– Mit adott neked ennek a kötetnek az összeállítása és életre hívása?

– Nagyon sok nevetést, egyes történeteknél könnyeket, megrendülést, érdekes beszélgetéseket, bepillantást egy ismerősen ismeretlen világba. Amikor meséket válogatok vagy mesélek, láthatatlan, ám nagyon erős kapcsolat teremtődik a valaha élt mesemondókkal és mesehallgatókkal. Mindvégig nagyon erős érzelmi élményem volt, hogy egyszerre dolgozom az „egyszer voltak” tiszteletére és minden élő örömére.

(Schütz Gabriella)


 

Főoldal

2018. július 28.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Hűsítő irodalmi est a Hőforrás bárkájábanNemsokára újra írótábor TokajbanA Bárka tanulmány- és esszépályázata FISZ-tábor Királyréten - Olvasni szabad!
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Acsai Roland verseiSzilágyi András verseiJónás Tamás versei Grecsó Krisztián: Emlékdalok
Prózák
Kötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái
Kritikák
Uram, a kezedet kerestemA mittelszolipszizmus erőtereibenHalmai Tamás négy líraolvasmányaSötét jóslat
Esszék, tanulmányok
Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjbanMillenniumi ódák Nagy Gáspár költészetébenEgy vonzó költői alkat
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA