Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

 

 Nefel_____j_cs.jpg

 

Kelemen Attila

 

Nefelé, a megtévesztésig gyerekregény

 

A komorebi egy japán összetett szó. A ko a fa, a more pedig áthatolást, átmenést, átsejlést jelent. Az ezekből összerakott komorebi azt fedi, ahogy a napfény átszüremlik a fák lombkoronáin, és ahogy a támasztó nyalábok megtartják az ágakat, egyedülálló árnyékfénycsipkével vonódik be környezetünk. Ez az intenzív vizuális hatás nemcsak egy költői kép, hanem egy ízig-vérig japán toposz. Ha szeretjük Myazakit vagy az animét általában, gyakran találkozunk komorebivel. Legalább olyan gyakran, mint búsan aranyló holddal vagy esőcseppek hagyta egymásra íródó gyűrűkkel szomorú tavak tükrén.

A Nefelé olvasása közben többször jutott eszembe, hogy ez amolyan komorebis. És ennek több oka is van.

Az első, hogy a cselekmény java egy élő, lüktető arborétumban játszódik. Erről többet kellene reflektálnom, mert fontos, hangsúlyos, de nagyváradi belvárosi gyerek vagyok, a gazdag arborétum flórájának leírása nem sokat mond számomra, nem tudom dekódolni.

A második ok, ami miatt a komorebire asszociáltam, maga a szituáció: a kis Szofi azon van, hogy Boldizsár örömvesztettségének szövetét átlyukassza egy-egy apró, ám mégis búoldó gyógynyaláb.

A harmadik, hogy az egész történet annyira tudatosan analóg vagyis nondigitális és nontechnológiai, mint kevés mostanában íródó, azaz korszerű meseregény.

A negyedik a nagyon gazdag nyugati és keleti „spiri”, ami generatív habarcsként tapasztja össze a történet tégláit.

Scheer Katalin erőssége nem írói eszköztárának a virtuozitása. Története kerek, a cselekmény nem fárad ki, karakterei is kellően felépítettek, viszont valami miatt az egész epikus korpusz folyamatosan el- és elnehezül. A pajkos és némileg viselkedészavaros cseréptündér, a címszereplő Nefelé valami fergetegeset vetít előre, de a történet mégsem fergeteges. Olyan ez, mint egy megpakolt, ám jó fajta görgős bőrönd. Remekül gurul, mégis nehezen. Miért?

A feloldást az adhatja, ha elfogadjuk, a könyv nem ígér könnyed szórakozást a gyerekeknek. Erőssége nem abban van, ahogy a gyerekek használni tudják. Erőssége máshol keresendő. A Nefelé nagyon gazdag, olykor már ezoterikus metaforákkal megkonstruált terápiás anyag is lehet azoknak, akik a maguk vagy barátjuk depressziójával küzdenek. Úgy sejtem, azoknak íródott, akik nem örülnek a komorebinek, mert érdektelenné vált számukra a nagy korrespondencia, mely szerint a szép, a jó és az igaz ugyanaz. Boldizsár mélabúját privát cseréptündére, Melankó tárgyiasítja. Ha Melanló OK, Boldizsár is OK. Csakhogy Melankó, minek szépítsük, haldoklik, és további kínok várnak rá.

Boldizsár erőtlen cseréptündére Melankó, aki egyike az egy-egy apró Boldizsárt védő varázslényeknek. Beteg is, és fogságban van egy groteszk és gonosz kommandó által. Innen származik Boldizsár kedélybetegsége. Szofi és saját cseréptündérének, Nefelének feladata a haldokló Melankó kimentése. Amin elindulhatnak, az, hogy az elrabolt Melankó hátrahagyott egy rizsszemet, amire egy különös, senki által nem értett szót írt. Ez a szó a koincidencia.

Baubó, a cseréptündérek egyféle zen-mestere ezt így értékeli: „Egyetlen ősi cseréptündér-költemény említi a koincidencia jelenségét, de még soha senki sem hallott róla, hogy bekövetkezett volna. A költemény szerint akkor történik meg, ha egy ember és a cseréptündére egy adott pillanatban teljesen véletlenül egy és ugyanazon dologra gondol. Ilyenkor a cseréptündér teste annyira átforrósodik, hogy megolvaszthatja a vasládát is. Így a cseréptündér – aki egyúttal az erejét is visszanyeri – gond nélkül kiszabadulhat a fogságából.”

 A koincidencia (értsd Jung-nál szinkronicitás) egy olyan jelenség, ami csak fenntartásokkal sorolható be a véletlenek közé, és megtöri az okozatiság merev logikáját. Jung klasszikus példája a szkarabeuszos: egy páciense éppen arról számol be neki, hogy álmában egy arany szkarabeuszt látott, mikor az ablaknál egy rózsabogár tűnik fel, ami a szkarabeusz azokon a tájakon élő legközelebbi rokona. Mi lehet a szinkronicitás? Fogalmam sincs. Szeretjük úgy elgondolni, mint valami korrekciós erőt, ami feltár, megmutat, gazdaságosan, a legkisebb erővel hat, de az elég is ahhoz, hogy helyrezökkentsen.

A Nefelé lehet egy ilyen koincidencia. Nem hiszem, hogy önmagában gyógyítani tudna, de inspirálni tudja azokat, akik örömvesztett barátaikra vigyáznak.

 

 Scheer Katalin NefeléCerkabella Kiadó, 2017.


 Főoldal

2018. március 06.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png