Papírhajó - Mentőöv


A Könyvfesztivál péntek délutáni programján, a Tilos az Á Könyvek kerekasztal-beszélgetésén Monica Hesse A kék kabátos lány című regénye volt a téma. Péczely Dóra kiadóvezető elmondta, hogy ezúttal első történelmi regényüket mutatják be. A résztvevők: Szekeres Nikoletta irodalomkritikus, moderátor és beszélgetőtársai, Szűcs Teréz kritikus, irodalomtörténész, Gáspár Miksa gimnazista és Fenyő D. György a Radnóti Miklós Gimnázium magyartanára, szerkesztő, irodalomtörténész azt a kérdést is körüljárták, hogy hogyan beszéljünk a holokausztról az iskolában?

Szepesi Dóra tudósítása a Papírhajón.

 

Szekeres_Nikoletta___Sz__cs_Tey__rgy.JPG
Szekeres Nikoletta,  Szűcs Teréz,
Gáspár Miksa és Fenyő D. György

 

Szepesi Dóra

 

Holokauszt-regény – fiataloknak

 

Bevezetésként egy részlet hangzott el Turai Hedvig Az azonosulás nehézségei, generációk és a holokauszt című tanulmányából, amely „A mi holokausztunk” képzőművészeti kiállításra készült, és kapcsolódik a regényhez. Mi lehet a harmincöt év alatti képzőművészek, illetve a holokauszt utáni harmadik generáció szerepe a trauma feldolgozásban? Az ő holokauszt ismeretük nagyszüleik elbeszéléseiből, és az azóta született képi és médiareprezentációból áll össze, ezért is tartják fontosnak, hogy a mindenkori kortárs művészet a generációkon átívelő traumához milyen módon szól hozzá, projektjük célja a megértéshez és feldolgozáshoz kapcsolódó művek létrehozása.

Szekeres Nikoletta szerint az emlékezés műfajának széles spektrumába beletartozik Monica Hesse könyve is, az emlékezet reprezentációban vesz részt. A könyvet a kortárs ifjúsági holokauszt-irodalom környezetébe helyezte Fenyő D. György is. Jó néhány olyan könyvet ismer, ami fiatalok számára dolgozza fel ezt a témát, ilyen például Lois Lowry Számláld meg a csillagokat című regénye. Rokonítható vele A kék kabátos lány, amely egy kicsit nagyobbaknak, hetedikes-kilencedikes gyerekeknek szól. Uri Orlev Sziget a romok között című könyvét is említette, az a történet a krakkói gettóban játszódik, ez egy kisfiúról szól, aki bujkál. A regény rokonságban van még John Boyne A ​csíkos pizsamás fiú című könyvével, egyrészt a címe elképesztően emlékeztet A kék kabátos lány címre, ám azért is érdekes, mert abban egy náci haláltábor vezetőjének a fia meséli el élményeit. Mindkét könyv főszereplője azt gondolja, semmi köze az egészhez. A kék kabátos lány főhőse élelmet akar szerezni a családjának, és nem veszi észre, hogy mi történik, így egy ártatlan szereplő kerül szembe a történésekkel. A másik regény fiúelbeszélője egyszerűen csak sajnálja, hogy el kell költözniük Berlinből, a többi körülmény távoli számára. Ez egy speciális és átélhető nézőpont. Szóba került még természetesen Anna Frank naplója, Gáspár Miksa pedig úgy vélekedett, A kék kabátos lányt és A csíkos pizsamás fiút egymás mellett olvasni hatalmas élmény.

 

 Szekeres_Nikoletta__irodalomkrzista_.JPG
Szekeres Nikoletta, irodalomkritikus
és Gáspár Miksa, gimnazista

 

Ki ez a kék kabátos lány? Hanneke sztorija egy menekítéssel kapcsolódik össze, 1943 januárjában, Amszterdamban játszódik. A címszereplő biciklivel járja a feketepiacot, és az ott szerzett áruval kereskedik, hogy családján segítsen. Egy napon egy idős néni megkéri, keressen meg egy eltűnt zsidó lányt. Ekkor alapjaiban változik meg a lány élete, és lassan belesodródik az ellenállásba. Regénytechnikailag is izgalmas a könyv, Fenyő D. György igazi krimit lát benne. A lány keresésekor a nevén és egy kis személyleíráson kívül nincs más támpontja, és Hannekének nincs is sok eszköze a nyomozáshoz. Fotó nincs róla, rendőri szervekhez nem fordulhat, vékony nyomozati szálakon kell eljutnia hozzá, úgy, hogy ne érezze, fenyegeti valami. Élvezetes nyomozástörténet, másrészt fejlődéstörténet is. Először csak az a célja, hogy megéljen a család a háborúban, majd megtudjuk, hogyan csúszik bele a személyes szimpátiákon és közös helyzeteken keresztül az ellenállásba. A regény harmadik rétege egy személyes, érzelmi szál: a lány szerelme beállt a németekkel harcoló holland hadseregbe, és meghalt. Végig az jár a főszereplő fejében, hogy tudja földolgozni első szerelme halálát, hogy tud szembenézni saját lelkiismeretével. Van tehát egy önelemző rétege, egy fejlődésregény rétege, egy krimirétege a regénynek, mindamellett pedig egy holokauszt-regény. Miksának az is feltűnt, hogy Hanneke személyében megjelenik a kamaszkori nyugtalanság: van egy helyzet, amibe belekényszerítik, ebből szeretne kitörni, de nincs rá lehetősége. A munkája, a feketekereskedelem nagyon veszélyes, a mindennapjait érzelmi szinten is befolyásolja, de van benne igény a változásra, amire viszont lehetősége nincsen a háborús helyzetben.

Mi újat tud a holokauszt-értelmezésünkhöz hozzátenni a mű? Szűcs Teréz felvázolta a már elkoptatott kategóriákat, ahogyan eltartjuk magunktól a holokausztot, és felosztjuk az embereket a tettesre, az áldozatokra és az „asszisztensekre”, elegánsabb szóval bystanderekre, akik ott voltak, de nem tettek semmit. Amikor az embermentőkről beszélünk, hatalmas embertömegről van szó, akik különböző módokon csináltak valamit. Olvasatában a könyv egyik célja, hogy egy adott helyen, Amsterdamban, egy adott időben a lehető legtöbbféle ellenállási pozíciót, módozatot, praktikát és motivációt mutasson be, amelyek nagyon sokfélék lehetnek. Milyen motiváció visz rá valakit az ellenállásra? Ezt a kérdést a regény elkezdi lebonthatóvá, körbejárhatóvá és elsajátíthatóvá tenni.

A tanításban hogyan használható a könyv? Hogyan lehet beemelni a köztudatba? Fenyő D. szerint érdekes, hogy magyar ifjúsági holokauszt-regényről nem tudunk. Megemlítette, hogy a témát távolról érinti Szabó Magda Abigélje, a mű kerete is embermentés. Nagyon jó lenne, ha ilyen témájú regények születnének, egyfelől a magyar társadalomban a téma földolgozásához, másfelől a közbeszédben is hasznunkra válna: egy mű kapcsán konkrét alakokról, helyzetekről, városokról, mentési-, nem mentési kísérletekről lehetne beszélni. Ez a regény abszolút alkalmas arra, hogy bevigyék az iskolába; olvastatja magát, izgalmas, nagyon jó dolog, hogy a holokauszttal embermentés történet kapcsán lehet találkozni, olyan sztori, ahol az embernek van mozgástere, cselekvési lehetősége. Szűcs Teréz hozzátette, holokauszt- irodalmat úgy érdemes olvasni, ha kiéleződik a kérdés: az azután mennyiben jelent változást, más időt, és hogyha nem, akkor a mi változási lehetőségeinkről mit mond a szöveg. A kamaszirodalom szövegkorpusz, ami a holokauszttal foglalkozik, kifejezetten arra megy rá, hogy a személyes és közösségi változás hogyan zajlik, honnan indukálható. Ez a könyv erről szól. A gimnazistákat képviselő Miksa itt mondta el, hogy tapasztalatai szerint a holokausztról nagyon nehéz beszélni, a tanárok is óvatosak, mert amit ezekről a dolgokról lehet olvasni, nagyon durván és közvetlenül mutatják be a témát. Mivel ez a könyv az irodalom eszközeivel megszelídítette, ezáltal jóval könnyebben olvasható témává tette, és nem kerültek elő olyan gondolatok, amikre az osztályban hallgatás lenne a válasz. A történet nagyon fontos eleme, hogy egy nem zsidó embernek a mindennapi életét szerkeszti át a holokauszt, hatást gyakorol rá, és nem az van, hogy a holokauszt az élete, amiből próbál megmenekülni. A taníthatóságot segíti, hogy a könyv végén van egy „történelmi jegyzetek” rész is. Az olvasmányossághoz nagyban hozzájárult a fordító, Tóth Gitta is, aki a bemutatón a közönség soraiban foglalt helyet.

Felmerült egy kérdés, hogy a holokausztról olvasnak-e Miksa barátai? Szerinte, ha többet olvasnának róla, mire felnőnének, a holokauszt nem lenne tabutéma. A beszélgetésen említett művek több szinten ragadják meg az olvasót. Például a figurák nem egyértelműen olyanok, amilyennek elsőre tűnnek, mindenkiről kiderül valami. Arról is tudomást szerezhetünk, milyen jellegzetességei vannak az amszterdami öreg épületeknek, hogyan építették meg a házakat, és ez sokat számított akkor, amikor bujtatni kellett az embereket. A beszélgetésen részt vevő radnótisok elmondták, a Radnóti Gimnázium épülete is szerteágazó embermentő tevékenységnek adott helyet, rajta van a magyar holokauszt-emlékezet térképén. Megtudtuk még, hogy íródik egy magyar holokauszt-regény, Miklya Luzsányi Mónika ifjúsági regénye, amely Sztelho Gábor embermentő tevékenységéről szól.


Főoldal

2017. április 22.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Oláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Arany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdés
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA