Papírhajó - Primér/Primőr

 

 Adamik_Zsolt.jpg

 

Adamik Zsolt

 

A Tábornok a tettes!

 

Tipeg-topog az ablakpárkányon a reggel, tilinkózik a napsugár, szegény kicsi Tasa pedig tehetetlen, mert este foglyul ejtette Puhapárna Tábornok, és nem ereszti.

Puhapárna Tábornok tántoríthatatlan, a terve pedig olyan tökéletesen gonosz, hogy csak na. Először felfogadott egy csapatnyi búkatonát, akik egy rossz álommal hajtott többtonnás B52-es repülőgép fedélzetéről beleejtőernyőztek a kis Tasa szemébe, és összecsipázták, ahogy csak tudták. Emellett a Tábornok, taktikai megfontolásból, lepaktált a Hetek közül a leggonoszabbal, aki nem átallott börtönt bűvölni az ágyból és tüskésséget a tréfálkozásból. Legyünk őszinték: annak, akit Hétfő Reggelnek hívnak, holtbiztos nem kell kétszer mondani, hogy valami rettenetest tegyen!

Szóval szegény kicsi Tasának hiába van virágoskert a szíve helyén, ott most beborult; az orra hiába mézeskalácsszív-alakú és szeplőmazsolás: lehetetlen menekülni Puhapárna Tábornok elől!

Te jó ég, ki segít most szegény kicsi Tasán? A takaró alól kibújni tuti nem tud, a búkatonák pedig talicskával tolják a szempillájára az álomport. Pedig kelni kéne, de nagyon, mert attól még soha nem indult el semmi, hogy valaki az ágyban maradt! Abból még soha nem lett báj-lekvár, öröm-torta meg szerelem-minyon! Pedig ezeket a kicsi Tasának muszáj összekuktálkodnia, a vevői ugyanis már hatkor a csengőt rázták, az ajtót ütötték, és azt kiabálták: „Nyissák ki a Pusziboltot, adjanak egy kis boldogság-sütit meg csók-vattacukrot, de rögvest, különben rontom-bontom!”

A Hétfő Reggel persze hallotta az egészet, és röhögött a markába, Puhapárna Tábornok meg sátáni kacajokkal szórakoztatta magát. A katonák térültek-fordultak, a napsütés pedig hiába szteppelt terceket az ablaktáblán: a kis Tasa csak átfordult a másik oldalára, és durmolt tovább.

De ha nem lesz szeretet-trüffel, akkor hogy mondja majd bárki is a réten a tengelicnek, hogy tillárom-tillárom, de pántlikás jókedvem van? Mi történik, ha többet senki se ad puszit a tántiknak, mert kifogyott az ölelés-szörp?

Jaj, hát segítsen már valaki?

Emberek, ébresztő, valaki mentse ki a párnák közül szegény kicsi Tasát!


Főoldal

2016. július 27.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png